Egy háztartásbeli nő tartalmasabb életet él?

Anyukam es a parja mindketten vallalkozok, anyam neha hajnal 5-kor kel, hogy meg az iroda elott otthon is haladjon a munkaval, es sokszor este 8-9 korul megy csak haza egy ilyen nap utan. A parja kicsit lazabb, de hasonlo. Ennek ellenere siman tudnak legalabb 1-2 hetente idot szakitani valami programra, vagy egyutt, vagy kulon, koncertek, kiallitasok, a ferfi versenyszeruen sportol emellett es edzeni jar, minden hetveget a videki nyaralojukban toltenek es jelenleg epp valahol a tengeren nyaralnak egy hajon. Szerintem csak szervezes kerdese. Apameknal hasonlo a helyzet, ok ugyan tul sok kulturalis programra nem jarnak, de kirandulni a gyerekkel gyakran mennek, ezen kivul mozi, nyaron kulfold, csaladi programok naluk rendszeresek. Es naluk is dolgozik mindket fel. Persze ok mar mind 40 felettiek, nem a 25 eves korosztaly, de pl mi a parommal ha nem is minden heten megyunk valami szuperizgalmas programra, de azert ha akarunk akkor altalaban tudunk idot es penzt szanni ra.

Egyenkent nem erzem ugy, hogy valaki, aki feladja az anyagi es szellemi fejlodest es mindent a masik felre biz, az annyival jobban jart volna. Hacsak nincs a szulei altal egy olyan hattere, hogy ne kelljen attol tartania, hogy kezdheti a nullarol, amikor kidobjak, vagy ne erezze ugy, hogy mindent le kell nyelnie a parjatol, mert csak tole fugg az elete, akkor nem erzem tulsagosan irigyelni valonak a helyzetet. Mit csinal, ha mondjuk 30 evesen hirtelen eltunik mellole a ferfi, o meg ott all egy db erettsegivel es szinte nulla munkatapasztalattal? Ilyenkor csak abban bizhat szinte, hogy ha hazasok voltak, jut neki eleg a vagyonbol...

Én azt érzékeltem az egészből hogy eléggé irígy vagy a másik életére, akinek több nyugalom, szórakozás adatott meg.

Tanuld meg ezt levetkőzni. 1. az a gazdag férfi, -talán vállalkozó- lehet hogy minden nap nyugtatón él, éjszaka ér haza, hogy meg tudja teremteni azt a színvonalat.

2. az a nő aki a gazdag férfi mellett él, lehet hogy minden este villámhárító. vagy "hallgass" a neve.

Persze a felszín lehet hogy szép, de nem tudhatod, valójában hogy élnek, milyen gondjaik vannak.

Mert vannak, hidd el!

Régebben én is hajlamos voltam ilyesmire, a felszín alapján sokat háborogtam hogy másnak mennyi pénze van, mennyit utazik, nekem meg a kevésért is mennyit kell dolgoznom.

Aztán láttam azt is amikor ezen embereknek széthullott az élete. Részben pont a sok pénz miatt!

Az évek folyamán el is múlt az irigység.

Ergo, ne mások életével foglalkozz, próbáld a sajátodéban megtalálni, megteremteni a jót.

Nem jutottatok el a hegyekbe? Majd eljuttok jövőre. De helyette legalább menjetek el egy nyugis, hangulatos étterembe párszor. nem olyan sok pénz, nem olyan sok idő, de feltöltődésnek tök jó!

Nem (csak) ettől függ. Lehet, hogy valaki htb, de nem tartalmas az élete, egész nap otthon ül, max. a postára megy el sorsjegyért meg a dohányboltba cigiért. Meg van, aki milliókat visz haza, szigorúszájú biznizvumenként, de napi tizenhat órát tölt az irodában, és az élete "tartalma", ha szexkapcsolatra összejön egy escort fazonnal, meg ha évi ötven hét stressz után elmegy két hét Bahamákra - természetesen magával cipelve a céges notebookot, mert a munka nem vár meg...

Szerintem inkább életszemlélet kérdése, hogy mennyire tölti meg az ember tartalommal az életét. Ez nem csak pénz/meló kérdése.

Nos igen, a két dolgozó ember esetében az időhiány tényleg borzasztó dolog. Gusztustalannak tartom a mai rendszert, hogy a munka viszi el életünk nagyobb részét, MINDEN más (feleség/férj, gyermek, háztartás, hobbi, művészetek, pihenés, étkezés) csak ez után jöhet a sorban, lényegében szabadidős tevékenységek.

Nálunk is nagyon rossz, hogy kb csak hétvégéken tudnánk bármit csinálni, de akkor se igazán, mert van, hogy egyikünk túlórázik, vannak itthon is teendők, az időjárás mostanában meg olyan, hogy évszakonként kb 2-3 hétvége használható bármire is, azok meg hamar elröppennek, illetve nagy eséllyel ütköznek a túlórával vagy valamivel. Mi is 2017-ben konkrétan 4-szer(!!) tudtunk valami komolyabb hétvégi programot összehozni (kempingezés, túrázás, autóstalálkozó, ilyesmik), pedig pénz bőven lenne rá.

Mondjuk nálunk nem segítene, ha én nem dolgoznék, hiszen a páromnak attól még kellene túlóráznia...

NEKEM az ideális kapcsolat az, hogy az egyik fél 8 órában dolgozik, a másik 4 órában. (TELJESEN MINDEGY hogy melyik a nő és melyik a férfi.) Így a részmunkaidősnek lenne ideje otthon mindent megcsinálni, és mire a másik hazaér, illetve hétvégére kész van minden, csak lazítani kell.

Nekünk akkor volt a legjobb, mikor egyetemista voltam. Én osztottam be az időmet, így könnyű volt összehozni, hogy dolgoztam heti 20 órában, tanultam, és hagytam heti 1 szabadnapot, mikor a párom dolgozott, én meg mindent elintéztem otthon.

Heti 5 nap otthonlevéstől szerintem bekattannék, gyerek nélkül úgysincs annyi tennivaló, elég 1 nap ami szabad.

Az meg, hogy kinek mi könnyű... Egyik ismerősömet a férje tartja el, egy hatalmas gyönyörű házban élnek, vesz a feleségének autót, a házimunkában kb a törölgetés meg a porszívózás, ami nem teljesen gépesített.

Ehhez viszont az is hozzátartozik, hogy a nőt otthonról kihajították amint nagyorú lett, évekig dolgozzon gány helyen és lapátolta a sz**t (mármint szó szerint, dolgozott állattartó gazdaságban), máskor két munkahelye volt, és 2*8 órát dolgozott naponta, a szép nagy házat a falak felhúzásán és a tetőszerkezeten kívül ők csinálták a saját két kezükkel, stb.

Lehet, hogy valaki más élete kívülről könnyebbnek tűnik - ez természetes, hiszen mindenkinek a saját problémája tűnik a legkomolyabbnak - de hidd el, mindenkinek megvannak a maga nehézségei és küzdelmei. Lehet, hogy valójában nehezebb az az élet, mint másé.

Nem feltétlenül, de ez az egyén igényszintjétől vagy céljaitól is függ, vannak, akiknek a családi fészek építése jelenti a tartalmat. Én személy szerint begolyóznék a háztartásbeli szereptől, teljesen más jellegtű álmaim és céljaim vannak.

"Állandóan azt látom, hogy most ide utaznak, most ilyen rendezvény, most olyan koncert, ezt vettek, azt vettek, ide mennek, oda mennek.."

Erre pedig csak annyit tudok mondani, hogy én is így élek (csak nem posztolgatom sehová), csak épp karrier mellett. Nem két nap volt eljutni oda, hogy nem a munka-otthon-munka mókuskerékben legyek, pár évig nekem sem futotta szórakozásra, de megérte a kitartás a munkámban ill. a képzésekben, amiket megcsináltam mellette.

"Eddig mindig azt hittem, az a jó irány, ha az ember tanul, mellette meg dolgozik is, és mindkét fél egyenlően kiveszi a részét a háztartásból meg a munkából is."

Szerintem is jó irány, csak később fog kamatozni, viszont akkor nagyon, ne add fel :)