Undorítónak érzem magam (? ) L

Havonta néhány alkalommal rámjön, hogy undorítónak, szörnynek érzem magam, és még az utcára kimenni is rossz érzés. Belegondolok, hogy biztosan undorodnak az emberek, hogyha véletlenül mellém kell állniuk a metrón, vagy véletlen rám néznek, vagy ne adj isten, súrolom őket a kabátommal.

Igénytelennek érzem magam, holott nem vagyok túlsúlyos, sok időt fordítok a bőrápolásra/hajápolásra (a sminkre pont nem, mivel olyan érzékeny a bőröm, hogy nem nagyon tűri meg), mindig tiszta, ízléses, visszafogott ruhákat veszek fel.

Viszont nem tudok ezen a szemléletemen változtatni. Egészen kiskoromban kezdődött, aztán most, hogy idősödöm (24), egyre erősödik.

Ma is konkrétan méterekre kerültem az embereket, lehet, azt hitték, velük van a baj, holott nem, csak nem akarom....megfertőzni őket magammal.

A visszajelzések szerint nem vagyok csúnya, inkább az az átlagos, akit soha senki nem vesz észre. Mondjuk ez jól is esik (a fentiek miatt)

Gyerekként meg voltam győződve, hogy én nem vagyok lány, de fiú sem, és nem voltam hajlandó bemenni a lányvécébe, mert az én "fajtámnak" miért nincs, kb nemtelennek éreztem magam. Már oviban is.

Minden ovis barátnőmhöz társítottam egy színt (zöld, kék, rózsaszín), és magamnak csak az átlátszót, mert nekem "nincsen színem".

Érdekesmód ezek a gondolatok csak akkor jönnek, ha egyedül vagyok.

Több éve van párom, de nem tud ezekről.