Évek után is vele a legjobb a szex, képtelenek vagyunk elszakadni?

És mi a probléma? MIért mentetek szét?

Mert nem mindegy, hogy mert ütött vert, nem dolgozott vagy csak nem pakolt el maga után?!

Talán ezt kéne megoldani, hisz ott egy gyerek is, akinek kéne egy egészséges kapcsolati minta, vagy együtt, vagy külön külön

Pontosan ugyanebben a helyzetben vagyok, azzal a különbséggel hogy szakításunk óta nem voltam senki mással. Csak a korábbi, kapcsolatunk előtti idők tapasztalataival tudom összehasonlítani.

Valami egészen elképesztő hogy milyen vonzalom tud lenni x sok év kapcsolatban eltöltött idő + azóta külön töltött idő alatt is.

Egy ideig engem is foglalkoztatott a téma, hogy ez így most jó-e, normális-e, vagy abba kellene hagyni ezt a dolgot.

Végül arra jutottam, hogy:

van egy közös gyerekünk, akinek addig a legkevésbé rossz amíg nem kerül apa vagy anya mellé egy számára idegen ember. Ennél fogva is, egy új társ -amellett hogy egy teljesebb kapcsolatot jelenthetne- nagyon megnehezítené a mindennapokat.

Emellett, nagyon jól érezzük magunkat egymással. Nem csak testileg... de sokmindent megbeszélünk a mai napig.

A "normál" együttélős párkapcsolat nem ment, mi is számtalanszor újrapróbáltuk. De így külön életet élve, kvázi távolról tudjuk egymást tisztelni, barátként kezelni, egymást támogatni, na meg páratlan élményeket megélni.

Innentől kezdve pedig baromira nem érdekel hogy mi a "normális", milyen cimkével ellátott csoportba kellene besorolnom magunkat, ki mit szól ehhez stb.

Nekem (és a közös gyerekünknek) ez a legjobb, vagy néha legkevésbé rossz. Majd ha annyira nagyon fontos lesz az hogy 0-24 legyen mellettem valaki, akkor elgondolkodom hogy beáldozom-e azokat a dolgokat amik most jók az életemben, de cserébe fel kell adnom egy "teljes" kapcsolatért. (Akkor sem lesz teljes maga az életem, hiszen feldobtam számomra fontos dolgokat).

Szóval, nem mehet a végtelenségig? Lehet hogy nem fog. De amíg jól érzed így magad, addig miért aggaszt ez?

Miért lehet ez? Mert a kapcsolatotok lábai közül több nem működött, ez viszont nagyon erős.

Hogy lépj ki ebből? Miért, ki akarsz lépni? Ha mérlegre teszel mindent, és úgy szemléled, ez tényleg annyira nagyon rossz így?

Kossz a lepontozsst, erdemes elmondani a velemenyet az embernek..

2es

Én is pont erre jutottam, hogy jó ez így végülis, ha nem is örökre. Főleg, ha neki sincs más, tehát nem vagy századik a sorban. Nektek így megy, akkor így meg. Pont ezt akartam én is írni.

Én házas vagyok, de mi egy év után költöztünk újra össze, mert valóban a szex mindig megvolt,(az egy évet leszámítva) de az alapvető emberi együttélés szabályai voltak az ő oldaláról piszkosul felrúgva, de nem fizikai bántalmazásról beszélek.

Volt pszichológus bevonása, párterápia, mediáció, új szabályok lefektetése, és most nemrég kezdtük, meglátjuk, hogy működik.

Én is jasvaslok.terápiát

És az a nagy gond, hogy már nincs bizalom. Azt kéne helyretenni.

Kezdjetek el randizgatni, hátha újra kialakul valami