Mi volt amit szerettetek exetekben, és mi az amit nem?

Talán a személye, mert sokáig voltunk barátok majd együtt is, és időnkén tudott aranyos lenni.

Mi nem?

Olyan dolgokat kért amiket tudott hogy utálok, de mindig kikérlelte. Sokat panaszkodott minden hülyeségen. Olyan dolgokat várt el amiket ő nem tudott/nem volt képes/nem akart nyújtani.

Sokszor cseszegetett hülyeségek miatt.

Valamint szóban nagyon sokat foglalkozott velem, ellenben ha együtt voltunk akkor ment a facebook, insta meg minden hülyeség ami csak mehet.

1. Első szerelem, együtt vesztettük el a szüzességünket, első komoly és igazi tinédzser-lamour. Állandóan veszekedtünk, én nem tudtam tolerálni az ő flörtjeit másokkal, ő pedig az én uralkodni vágyásomat. Szakítottunk, összejöttünk, stb stb.

Akkor döbbentem rá, hogy nem Ő az igazi, mikor egy családi ebéden rágyújtott az egyik szobába és rám fogta. A papája engem leszidott, de az anyja tudta, hogy ő volt. Én meg meg sem szólaltam annyira le voltam döbbenve. Egy gyáva, sunyi kutya volt mindvégig, csak nem ennyire szembetűnően...

Azt hiszem a hibáit szerettem benne..

2. Mindketten kalandot, flörtöt kerestünk, mikor észre sem vettük és egymásba szerettünk. Annyira működött köztünk a kémia, hogy az első csókba beleremegett a föld is! :) Rövid ideig tartott. Én voltam az első szerelme, de a korábbi életstílusával ( csajozás, szédítés, flört) ugyan megpróbált vele felhagyni, de sokszor sikertelenül. Végül azért mentünk szét, mert elköltözött érettségi után.

Néha beszélünk, de sajnos nagyon unalmas ember lett belőle.

3. Szélviharként érkezett az életembe. Sosem gondoltam, hogy létezhet ennyire romantikus és tökéletes férfi. Azonnal beleszeretettem. A komolyabbnál is komolyabb kapcsolat volt, terveztük a közös jövőt, aztán 1 év után nem sokkal úgy döntött, hogy ő még ki szeretné élni magát. Én teljesen összetörtem. Fél éven keresztül kerestem a helyemet, fogalmam sincs, hogy ez időszak alatt hogy nem öltem meg magam. Mélydepresszióba zuhantam. A barátok kihúztak belőle, és nehezen, de már láttam a napos oldalt 7 hónap után. Szakítás után 1 évvel felkeresett, hogy óriási hibát követett el, hogy neki is szenvedés volt, de ezt kellett tennie. Nem fogadtam el az indokot, és próbáltam magam mellől elüldözni. Nem beszéltem vele, nem reagáltam semmire, de nem adta fel. Fél éven keresztül próbálkozott, és végül új esélyt adtam neki. Azóta 4 éve vagyunk együtt. Életem legjobb döntése volt a megbocsátás. Másfél év után eljegyzett, esküvőt jövőre tartunk! :)

A kapcsolatunk nagyon intim és nagyon mély. Egyszerűen mindent szeretünk egymásban! :)

Maximum randok alatt tudnék olyat mondani, amit szerettem benne, összeköltözés után egyre gyarapodott az, ami nem.

- mindig elkéstünk mindenhonnan, mert neki derogált időben elkészülni

- anyuci pici fia - minden másodék hétvégén p-v-ig szüleinél voltunk

- képtelen volt VELEM megbeszélni a problémákat, elmondta a barátainak, anyjának, nagybátyjának, aztán levont egy következtetést, amit már tényként közölt

- bármit mondtam, nem volt jó és mindig azt csináltuk, amit ő akart

- a szexet meg hagyjuk

- ha elmentünk túrázni, 10/9 fényképezett és nagy ívben szart rám közben

De ezek az együttélés altt derültek ki szépen.

ÉN sem vagyok tökéletes, de azért ezek durvák, szerintem.

Utolsó látom te is jól belenyúltál, az enyém is hasonló:

-minden kajának az 1/3-ad része ment a kukába

-ha találkoztunk is képes volt facebookozni 30 perceket úgy mintha ott se lennék.

-bármilyen dolog is került elő, akkor amikor együtt voltunk hirtelen a világ legfontosabb dolga lett bár addig simán halogatta.

-volt hogy kb annyira éreztem magam közel hozzá mint egy 3. járókelőhöz, mivel olyan is volt a viselkedése.

-a pénzzel nem tudott bánni, semmilyen téren

-a szex pedig elég vegyes

-illetve az ő érdekei, kedve mindig az enyém elé kerültek.

- jaj, a fészbúkozás nálunk is ment

- még ahhoz is a barátai véleménye kellett meg anyucié, hogy hogy nézzen ki, ha valamelyik barátja azt mondta, ez az ing nem áll jól, akkor kidobta.

- a kajában ő döntött, nekem nem volt beleszólásom, de megfőzni mindig nekem kellett.

Bár a családja miatt úgyis vége lett volna, bigott vallásos anya-nagyszülők.

Mamája képes volt lebxni apámat, hogy miaz, hogy nem kereszteltek meg babaként. Ez így utólag poén, de akkor annyira szánalmas volt.

Pluszban folyamatosan nyomatták a templomi esküvőt, a KÖTELEZŐ keresztséget, stb. tiszta nevetséges volt az egész.