Csak én látom úgy, hogy egy férfi-nő barátságban (akár olyanban is, ahol fel se merült a párkapcsolat) gyakran olyan dolgok történnek, olyan érzelmi játékok, amik egyneműek között nem?

Ez erdekes kerdes, s igen ez igy van. De mondok ennel is furcsabbat, anya es fia kozott es apa es lanya kozott is van erzelmi jatek, nem szexualis. De nem veletlen az a mondas, hogy a lany elso szerelme apja.

Ugyanez igaz a baratsagra is. Maskeppen viselkedek egy lany barattal, mint egy fiuval. Pedig tenyleg csak baratok vagyunk, s az eg vilagon nem akarok toluk semmit, csak elvezem a tarsasagukat.

Ez a fajta "uu férfi és nő között aztán sohasoha nem lehet barátság!!4!" hozzáállás annyira... Felszínes...

De lehet, csak az egyik (vagy mindkét) félnek sokszor nincs rá igénye, aztán elkezdi tologatni a határokat. Manapság egy egyedülálló nő és férfi nem lehet szinte egy légtérben sem anélkül, hogy az ismerőseik ne kezdenék összehozni őket, ami marhára rányomja a bélyegét az emberi kapcsolatokra, szóval, közre játszik ez a fajta társadalmi nyomás is. Nem szükségszerű, hogy egy bizarr, erotikus légkör lengjen be egy nőt és egy férfit, de ezt megtanulni kemény lehet bizonyos embereknek.

Szerintem igen. Én férfi vagyok és vannak nő barátaim. És az igazán mélyeken áthullámzik valami vonzalom időnként. Csak valamiért még sem lépjük át azt a határt. Szerintem nagyon szép ez, de kicsit őrjítő. Lehet nem szabadna ezt így egymással. Mondjuk lehet csak azért működik ez ennyire mélyen, mert nincs szerelmi kapcsolatunk épp. Bár nem mert van olyan, ami megvolt közben is. Bár akkor voltak azért féltékenységi dolgok, enyhén.

De amúgy ez azonos nemű barátaimmal is megvan néha. Van olyan, hogy annyira össze vagyunk hangolva és annyira szép az egész, hogy ott van, hogy baszk1 ha nő lennél haha.

Sosem volt még olyan férfi barátom kb, aki ne vonzódott volna hozzám, legalább egy ideig.

Ezért aztán megtanultam, hogy sosem engedem egy bizonyos pontnál közelebb őket. Max haverok, de nem barátaim, mert az egyszerűen nem ment.

ÉS végül is mi ebben a furcsa: ha barátok vagyunk, nyilván szimpatikusak vagyunk egymásnak, ha külsőre is bejön a másik, meg nyilván nem csak barátság van vagy lesz a levegőben..

Rám nem tudnak nem nőként tekinteni, ez van, egy kis távolságot ezért mindig tartok velük.

#8 szerintem azért nehéz ez, mert ugyanakkor attól lesz szebb és mélyebb egy barátság, hogy azt a távolságot csökkentjük és egyre beljebb engedjük be.

amúgy lehet úgy is, hogy nem lépünk át egy határt,mert túl őrület lenne valami okból. pl életkor. vagy korábbi kapcsolatok. még ha van is is tetszés. vagy lehet az is, hogy nem az lenne ott egyikünknek, mint a másiknak és ezt valahogy mindketten tudjuk. hogy nekünk azt nem lehet és akkor viszont ezt a távolságot megtartva mást viszont lehet.

de nálam mindig ott a kockázat, hogy valahogy át esik (de még soha nem történt meg). olyan nőnél is akit elvben valamiért nem akarnék úgy. eszembe jut, hogy milyen lenne vele. és lehetne olyan helyzet, ahol nem érdekelne semmi. mert azért van a barátság, mert valami nagyon össze van kötve bennünk. és az meg valahogy el tud homályosítani minden mást. legalábbis bennem. de lehet a nők praktikusabbak.