Mit lehet kezdeni egy barátnő-legjobb barát konfliktussal (NAGYON HOSSZÚ)?

A párom legjobb barátja, legyen A, és az ő párja, B (aki a páromnak inkább egy közeli, jó ismerőse, mert B-vel sosem találkoznak kifejezetten, csak A szokta magával vinni őt, online is csak ritkán beszélnek) utálnak engem szimplán azért, mert szerintük nem illek a páromhoz, és nem jó nekünk, hogy együtt vagyunk. Mindezt az alapján szűrték le, hogy volt a 2,5 év együttlétünk alatt néhány nagyobb veszekedésünk, amiket végül mindig megbeszéltünk és kibékültünk. (Valójában nagyon rosszul kommunikáltunk, elbeszéltünk egymás mellett, ez okozott köztünk nagyon csúnya félreértéseket, de végül mindig kibékültünk, és mivel felismertük a problémát, elkezdtünk javítani a dolgon, azóta nincsenek is ilyen féreértéseink, nem veszekszünk.) Ők azért tudnak ezekről, mert az egyiknek épp tanúja volt A, a párom telefonon veszett össze velem, a többiről pedig nem tud kifejezetten, csak gondolom sejti/kikövetkeztette, hogy volt pár ilyen.

A lényeg, hogy emiatt utál A és B is, a 2,5 év alatt nem vették a fáradtságot, hogy legalább egy kicsit is megismerjenek engem. Ha találkoztunk velük, vagy a párom nagyobb baráti társaságával, mindig úgy nézett ki a dolog, hogy köszöntek, esetleg a standard "hogy vagy?"-ot megkérdezték, és ennyi, innentől kezdve csak és kizárólag a párommal beszélgettek, rám kb rám se néztek. Mivel ennyire elutasítóak voltak, kb bárminemű próbálkozásom kudarcba fulladt a velük való társalgást illetően.

A párom jelezte B-nek, hogy rosszul esik neki, hogy így viselkednek velem, sőt, volt olyan, hogy őt meghívták vendégségbe, engem viszont nem (az volt a válasz, hogy szerintük én nem éreztem volna jól magam, mert nem jó a viszonyunk, így meg se hívtak inkább) – erre csak annyit reagált B, hogy megérti és sajnálja.

Na már most úgy néz ki, hogy a párommal ősszel-nyár végén össze is költözünk. Szeretnénk tartani egy lakásavatót, mert igaz, hogy én már egy éve itt élek, de a párommal mindketten úgy gondoljuk, hogy az összeköltözés egy nagy mérföldkő számunkra, és szeretnénk a közös életünk kezdetét, az első közös otthonunkban megünnepelni a szeretteinkkel. Én viszont jelenleg egyáltalán nem szeretném, ha A és B is jönne, elvégre mi keresnivalójuk lenne egy olyan ünneplésen, ahol kettőnket ünnepeljük, de szerintük együtt sem kéne lennünk? Az is zavar kicsit, hogy ha lesz esküvőnk, akkor ott is kamumosollyal az arcukon talán odavakkantanak nekünk egy „gratulálok”-ot, de azt valamivel könnyebb lenne elviselni, elvégre nem egy kicsi buli lenne egy pici lakásban, ahol kvázi össze vagyok zárva velük, hanem sok ember közt ott ülnének, kb 1x kell nekik köszönni és ennyi. Itt viszont házigazda lévén meg kéne vendégelni őket, stb, én viszont alapvetően kellemetlenül érzem magam a társaságukban, nem hogy még megvendégeljem őket.

Kezd körvonalazódni az összeköltözés (pontosan mikor, mit hoz, hogyan, stb), így értelemszerűen a lakásavató is lassan szóbakerül majd, de nem tudom, hogy mit kezdjek a helyzettel. Így is mindig nekem kell „felülemelkedni” a viselkedésükön, amikor találkozunk velük, most a saját otthonomban is tűrjem el, hogy levegőnek néznek, még adjam is hozzá a popcornt? De közben meg nem szeretném, ha a páromnak rossz lenne.

Azt is megértem, hogy a párom így megbántaná A-t és B-t, nekem is rosszul esne, ha a legjobb barátom nem hívna meg a lakásavatójára (mondjuk én alapvetően soha nem viselkedek így senkivel, mint ahogy ők velem).

FONOTS: a páromat SOHA nem tiltottam tőlük, nem is akarom, nem akarok közéjük állni, de azt sem szeretném elviselni, hogy az otthonomban bánjanak így velem.

Mit tehetnék?

22/L