Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Van olyan exetek, akivel nagyon jó barátok lehetnétek, de a párotokat ez zavarja?
Sziasztok!
16 évesen volt egy nagyon “komoly” kapcsolatom, 2 hónapig együtt voltam egy fiúval. A legjobb barátnõm legjobb barátja gyerekkoruk óta, tehát most is néha összefutunk véletlenül.
Már nagyon régen volt ez, azóta van párom, és egy közös gyerekünk. 4,5 éve vagyunk együtt. Nagyon féltékeny típus, nem tudná elviselni, ha beszélnék az exemmel. Már majdnem ráment a kapcsolatunk arra, hogy tavaly ott voltam a legjobb barátnõm szülinapján, és az exem is ott volt...
Soha nem szerettem az exemet, ezért hagytam ott, de úgy érzem, hogy barátnak nagyon jó lenne. Nem legjobb barátnak, csak néha beszélgetni vele, mondjuk 2 havonta egyszer. Más beállítottságú teljesen, mint a párom, tehát õt esetleg érdekli az, ami a páromat nem, de nem érdekli az, ami a páromat igen. És bár szívesen meghallgat mindig a párkm, érdemben nem tud hozzászólni úgy a dolgokhoz, amik nem érdeklik, mint pl az exem tudna.
Az exemnek is van kapcsolata. Ír mindig szülinapomkor, névnapomkor vagy karácsonykor, nagyon ritkán csak elküld egy linket, ami engem érdekelne, de soha nem viszem tovább a beszélgetést, megköszönöm és ha kérdez is tovább csak 1-2 szóban válaszolok, és ha már nincs kérdése nem írok többet. Nagyon ritkán beszélünk tartalmasabban, akkor nagyon jó vele beszélgetni, de soha nem tudnék vele összejönni, és sajnálom, hogy régen együtt voltunk arra a 2 hónapra, mert más férfiakra nem féltékeny a párom, csak az exekre. Az összes többi férfi ismerõsömmel nagyon jóban van.
Fontos nekem a párom nagyon, csak úgy érzsm, hogy nekem is és az exemnek is kellünk egymásnak, mint barát.
Nektek errõl mi a véleményetek? Voltatok ilyen helyzetben?
Úgy gondolom, hogy az ex azért ex, mert nincs helye az életemben. Barátként sem. És ha a párom bizalma ezen múlik, hát ezen biztos nem fog, mert nem adok rá okot.
Nem szeretem, ha valaki a múlttal nem tud szakítani.
Köszönöm az eddigi válaszokat.
Én úgy gondolom, hogy elengedtem a múltat, hiszen nem úgy nézek rá, mint egy férfire, akivel együtt lennék, mint a múltban (márha ezt a 2 hónapot 16 évesen lehet együttlétnek nevezni), hanem mint egy azóta már felnõtt férfire, aki nyilván már más, mint 17 évesen volt. Csak a barátja lennék, hogy néha “lelkizzünk”, és ennyi. Úgy érzem, hogy erre neki is szüksége lenne, nem csak nekem, hiszen máskülönben nem írna minden adódó alkalommal.
Persze a családomat eszemben sincs erre feláldozni. Soha. Ha a párom ezzel nem tud kibékülni, akkor sajnos nem lesz belõle barát.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!