Miért nem láthatjuk magunkat mindig ilyennek? Miért a hibákat keressük?

Szóval én egy olyan lány vagyok, aki mindig is csúnyának gondolta, vallotta magát. Jelenleg randizom egy férfival, még sosem volt kapcsolatom (mert ronda vagyok). Amikor rájött, hogy én csúnyának gondolom magam, meglepődött, meg mérges lett. És azt mondta, vagyis kérdezte, hogy tegyük fel tényleg valami nagyon csúnya nő lennék, nagyon csúnya arccal, nagyon csúnya elhízott testtel, stb., akkor ha egyik reggel ebben a testben ébrednék, képzeljem el, mennyire boldog lennék. Úgyhogy csak ne nevezzem magam csúnyának.

És a lényeg, hogy ezen elgondolkodtam. Hazajöttem, és azért tudni kell, hogy hobbi szinten színész vagyok. Dráma tagozatos gimibe jártam, és jelenleg is tagja vagyok egy társulatnak, játszottam már a Karamazov testvérekben, a Bernarda Alba házában, meg más mellékszerepeim voltak. (Persze mindig azokat játszottam, akik szerep szerint csúnyák.)

És jojózott a fejemben, amit a randipartnerem felvetett. És elszínészkedtem itt 4 fal között. Lefeküdtem az ágyra, és vizualizáltam egy nagyon ronda nőt. Hogy az vagyok én. Egy elhízott, hurkás, csúnya testet, csúnya arcot, csúnya bőrrel, stb. Meg néhány plusz évet is dobtam magamra persze, mert nagyon fiatalon nehéz nagyon rondának lenni. És amikor már egészen egyesültem ezzel a nagyon ronda külsővel, akkor "felkeltem reggel", és elindultam. És akkor "hirtelen megláttam magam a tükörben". És leesett az állam. És ahogy ezt az egészet eljátszottam, valahogy tényleg rácsodálkoztam magamra, és tényleg sokkal szebbnek láttam magam, mint valaha. Leesett az állam, csak simogattam az egyenletes arcbőrömet, csak bámultam, hogy úristen, minden szögből milyen szép ez az arc. Hát az utána ronda után, ez valami elképesztően szép test volt. És amikor lenéztem, akkor vettem csak észre, hogy a sok háj eltűnt. úristen, de vékony vagyok!! Sokkolódtam. Hogy ebben a gyönyörű testben ébredhettem, boldog voltam. Úgy éreztem, hogy címlapon lenne a helyem. :D Csak tapogattam a hajam, hogy úristen de hosszú lett és puha. A szám... Íves, a szemem, szép vágású... Stb. belemosolyogtam a tükörbe, hogy ne csak a leesett csodálkozó arcomat lássam, hanem hogy lássam, ez az arc hogy néz ki ha mosolyog.

Na mindegy, azóta a varázslat elillant, és újra észrevettem a hibákat. :D De addig a percig, amik eljátszottam, hogy egy ronda, elhízott testből ebbe ébredek, és beleéltem magam a szerepbe, tényleg jó volt. És tényleg gyönyörűnek tűnt az arcom, a testem, a hajam, mindenem.