Nők, ti miért szoktatok irigykedni egymásra? Miért olyan nehéz elfogadni hogy másnak jobb sorsa van?

Nem vagyok büszke arra, hogy irigykedek, de még nem sikerült leküzdenem, látni, hogy vannak, akiket normálisabb család vesz körül, hogy úgy beszélnek a szüleikről, nagyszüleikről, ahogy én nem tudok, mert engem gátoltak, visszafogtak, hogy csak egy nagymamámat ismertem, mert a másik meghalt a születésem előtt, és akit meg ismerek, annak sose voltam elég jó, tönkretette anyám életét, aki így nem tudott olyan anya lenni, amilyen lehetett volna... Nekem ez fáj, kellemetlen, hogy nem áll mögöttem egy szerető, összetartó, támogató család, és sokan, akiknek megadatott, nem is feltételezik, hogy másnak nem olyan jó, és lehurrognak engem és a többi hasonló vagy még rosszabb sorsút, ha másképp nyilatkozunk a mi családunkról, ahogy ők a sajátjukról.

Nincs nemhez kötve az irigység...egyformán vannak férfiak és nők között is irigyek. Én személy szerint szerencsés helyre születtem, mindig megvolt mindenem, a külsőm is olyan, hogy mindig akad udvarlóm. De aki mondjuk alkoholista szülőkhöz született és még csúnya is..nos, meg tudom érteni, ha szívesebben élné valaki más életét.

Nem irigykedem. Az idegeim már felmondták volna a szolgálatot (vagy talán már meg is öltem volna magam), ha irigykednék a többi nőre, ugyanis én vagyok a legrondább, legszerencsétlenebb genetikai hulladék, akihez valaha szerencsém volt.

ja hát szerintem is hülyeség ez. férfiak és nők ugyanolyan irigyek. főleg a magyarok.

Az ismeretségi körömben az egyik legirigyebb és nyavalygósabb egyed egy férfi :D Szörnyű, picsog mint egy kislány és mindenkire halál féltékeny, akinek kicsit is jobban megy mint neki.

Miért kell lepontozni azt, aki a kérdésre válaszol? Én legalább beismerem, hogy van bennem ilyen érzés, és le is írtam, hogy mi generálja. Nem vagyok Buddha...

Én is azon a véleményen vagyok, hogy ez nem nem függő, hanem társadalmi beidegződés. A magyarok nagy százalékára (szerencsére nem mindenkire)jellemző az irígykedés, mások okolása a saját nyomorukért, a mélységes megkeseredés. Volt részem abban, hogy betekintést nyerhettem erdélyiek és kanadaiak életébe. Hát mindkét helyről rossz volt hazatérni a sok megkeseredett, mosoly és kedvesség nélküli emberek közé. Amíg csak itthon éltem, nekem ez fel sem tűnt. Néhány emberből sugárzik az utálat embertársai iránt csupan azért, mert azok látszólag jobban élnek, boldogabbak, szebbek...sorolhatnám.