Te hagytad volna ezt az egészet?

Nem igazán szeretek ilyen témában írni ide kérdést, de muszáj megkerdeznem valakitől.

Tegnap 16 oraztam (pultban dolgozom, mindig 16 órát dolgozom, két nap egymás után). Egész nap nem találkoztunk, ő is dolgozott, szobát festett egy ismerősnek, de a délutánja szabad volt. A lényeg, hogy késő délutánra, estére már nagyon vele akartam volna lenni, vágytam a kozelsegere, alig vártam, hogy leteljen a munkaidom és menjünk haza az ágyba egymáshoz bújni. Lejött elém, öt percben megbeszéltük, milyen napja volt, aztán felmentunk a szüleihez (nem ott elunk, de ez kicsit bonyolult), most ott aludtunk pár napot. Mivel én baromi faradt voltam, mentem zuhanyozni, majd befekudtem az ágyba, vártam, hogy zuhanyozzon és jöjjön aludni. De nem jött, a szülei szobájában nézte a Mad Maxet. A lényeg, hogy hiába próbáltam volna utalni rá, hogy milyen jól esne, ha legalább odabujhatnek hozza, de hely se volt az ágyon. Aztán egyre inkabb felspanoltam magam, nagyon szükségem lett volna a kozelsegere, de neki allt feljebb, megsertodott, ravagta, hogy jó, akkor menjünk aludni, ha már így hisztizek. Lehet, hogy volt benne hiszti, nem szabad raeroltetnem semmit, rá kellett volna hagynom, de nagyon szarul esett, hogy esélyem se volt a közelébe kerülni, pont leszarta, hogy én is ott vagyok, hiába szóltam hozzá... És még én lettem a hibás, amiért bolhabol elefántot csinálok. Akkorra már megbantam, hogy szóltam hozzá. De mostanra lelkiismeretfurdalasom van, talán tényleg hülyén viselkedtem és egyszerűen le kellett volna fekudnom aludni, hogy legyen erőm mára. Mindemellett amúgy ő is sokat dolgozik.

Előfordul, hogy azt mondja, ez csak hiszti, néha szégyellem magam, mintha le akarnám lancolni. De közben meg nekem is volnanak igenyeim, amiket nem mindig vesz figyelembe, nem valami megerto, mindig en leszek a hülye, a figyelmetlen, a bezarkozott és úgy gondolom, ha már együtt akar velem lenni, néha nem ártana erre (az en igenyeimre) is gondolnia, ahogy én főzök-sütök neki hetven fokban is akár, ha épp arra szottyan kedve, és nem nyavalygok. De bennem van ilyenkor, hogy még másnap is szálka van benne, és rossz érzés, hogy esetleg boldogtalan lehet ilyenkor egy ilyen pi csa mellett... Vagy túlgondolom? Kicsit sajnos labilis vagyok érzelmileg, idegileg... Félek, hogy egy idő után elég lesz neki, akar hiszti, akár nem. Bár sok mindenben ő is hibás, például amikor iszik, vagy sosem segít semmiben, annak ellenére, hogy én is dolgozom, de elvarja, hogy mindig legyen kaja, tiszta alsonadrag, stb.

Rovidebben akartam leirni, de kicsit arnyalni akartam a helyzetet. Vivodom, hogy valoban bolhabol csinaltam elefantot? Nem akarom megbantani, korlatozni, de martir sem szeretnek lenni, hanem neha hatarozottan megfogalmazni, amit szeretnek es nem hagyni lerazni (ezt egyebkent hianyolja is - amikor neha megis szinre lepek, ez lesz belole, o sertodik meg).

Mit kellett volna tennem? Szeretnek a kedvére tenni, csak hianyolom, hogy o soha nem probal az en kedvemre tenni...