Ez jó vagy rossz?

A barátom érzem hogy szeret és fontos vagyok neki de ugyanakkor mégsem féltékeny. A féltékenység se jó sokszor de úgy érzem ő már átesik a ló túloldalára.

Mikor egyszer rákérdeztem hogy zavarná-e, vagy nem lenne-e féltékeny ha találkoznék egy pasival akinek tetszem, azt mondta elfogadná. Meg azt hitte írogat nekem valaki akinek tetszem.

Meg mindig azt mondja hogy előbb-utóbb úgyis kiderül ha valaki megcsalja a másikat meg ilyesmi.

Ugyanakkor meg azért mikor egy másik sráccal beszélgettem, vele ültem valahol huzamosabb ideig, akkor odahozott nekem egy kis apró ajándékot, csak letette nekem és elment. Épp arra járkált ő is ahol én voltam de máskor hiába voltunk egymás közelében, mégse csinált ilyet. Csak mikor a fiúval voltam. Mint aki "meg akarja mutatni" magát. Meg, mikor említettem neki hogy tetszem valakinek, kérdezte hogy én hogy állok a helyzethez, akarok-e találkozni azzal a másik sráccal. Szóval puhatolózott. Mégis azt mondja hogy nem volt féltékeny, hiába úgy tűnt.

Csak azt mondja nekem hogy attól még hogy tetszem valakinek, nem mondaná hogy ne találkozzak vele ha amúgy lenne rá okom, meg hogy utólag úgyis kiderül ha volt valami meg hogy az ilyenek nem maradnak titokban.

Szerintem nagyon biztos abban hogy nekem csak ő kell és nagyon szeretem. Ez így is van, de nekem meglepő volt a hozzáállása. Mondtam neki, hogy ezek szerint engem vihet aki akar, neki mindegy. És azt mondta hogy azért ezt nem mondta.

Amúgy érezteti velem hogy kellek neki, jó nőnek tart, törődik velem, minden jó vele de ez nekem meglepő.

Az jó ha valaki egyáltalán nem féltékeny vagy az a jó ha egy kicsit mégis?

Vagy lehet féltékeny csak nem vallja be?