Mit gondoltok, működhet egy olyan kapcsolat, amelyben a felek "szépen, csendben elvannak egymással"?

Szóval úgy gondolod, hogyha szereznél egy aktív, bőbeszédű férfit/nőt, akkor nem fog zavarni, ha te ilyen vagy?

“Mindketten szeretünk magunkba mélyedni és jó néven vesszük, ha ilyenkor nem háborgatnak.”

Ebből látszik, hogy egy bőbeszédű mellett se te, se ő nem érezné jól magát. Ez nem másokról szól, Istenem.. Ha nektek jó, minek problémázni?

A valóság nem Hollywood.

Ha így jól megvagytok, akkor feleslegesen agyalsz, mert csak a gond lesz belőle, ahelyett, hogy élnél boldogan.

Én is most egy ilyen kapsolatban vagyok.

Bár néha gondolok erre, de aztán eszembe jutnak az előző kapcsolataim, amelyek sokkal viharosabbak voltak, és őszintén, nem akarnám azokat megint.

A másik meg hogy itt jön a képbe hogy aktívan dolgozni kell a kapcsolatért. Meghallgatni és támogatni a másikat akkor is, amikor nem lenne kedved, új élményeket keresni, stb.