Van köztetek olyan, aki "csak" szereti a párját, de nem szerelmes belé, és így élnek évek óta boldog kapcsolatban?

Pár év után mindenkinél elmúlik a rózsaszín köd, a nagy lángolás, ez teljesen normális. Egyáltalán nem azt jelenti, hogy bàrmi baj lenne a kapcsolattal. Úgyhogy nyugodtan hidd el, hogy akik régóta együtt vannak, ott ez van.

Sok esetben azt látom, hogy valakinek csak rövid kapcsolatai vannak, maximum két éves. Aztán jön az első olyan, ahol minden rendben, nincsenek viták, békülések és évekig tart. Ők szoktak a làngolas múltával pillogni, hogy hát ő már nem szerelmes ÚGY, ideje kilépni, mert langyos xar és társai. És ők azok, akik életük végéig járnak ágyról ágyra, mert mindig a kapcsolat elejét élvezik csak, ami minden esetben elmúlik.

Nem nagy lángolás van, hanem sok kis lángolás. De ezek a tüzek jobban melegítenek, mint az első nagy. Az inkább szikrázó volt, ha tovább viszem a hasolnatot. Ezek a kisebbek olyanok, hogy időnként visszafogják magukat, de még akkor is érzed a melegüket, mint a parázsnak. Időnként pedig megint lángolnak, épp amikor azt gondolnám, hogy ki akarnak lobbanni. Pont az benne a szép nekem, hogy a hétköznapok szürkeségében már azt gondolom, eltűnt a tűz, de kicsit megpiszkáljuk a parazsat, rakunk rá, és megint lobog. Csak tényleg rakni kell rá. És figyelni kell, hogy mit. Szemét ne kerüljön bele.

A langyos kapcsolatok nem égnek így, még akkor sem, ha szítod a tüzet. Ott már eleve rosszul készítették el a tűzteret.

Nagyszüleim így élnek 61 éve, szüleim 27 éve. Tök rendben

Családot alapítani, normálisan megállapodni nem is lehet máshogy, csak így. Különben néhány év után felrúgnád az egészet gyerekestől-mindenestől egy szerelem kedvéért (ami aztán ugyanúgy el fog múlni egyszer!).