Mi a véleményetek? Tényleg mi lennénk az igaziak egymásnak? Tényleg szeretne?

Sziasztok, tisztáznám az elején hogy érzem hogy szeret. Csak egyszerűen nehéz elhinnem hogy tényleg szeretne engem bárki is. Barátnőm 22 én szintén 22 vagyok. Mi mielőtt össze nem jöttünk csak élveztük egymást. Élveztük egymás társaságát és a szexet. De már itt... Pénzt,energiát és időt nem sajnálva találkoztunk. Minden egyes pillanatot, lehetőséget kihasználtunk és azt az időt egymással töltöttük. Itt kicsit furcsa volt nekem. Vagyis itt már úgy gondoltam hogy többet akar tőlem. Születésnapom előtt már eltervezte hogy hová megyünk. Ő mondta ki először hogy többet szeretne tőlem. Itt már azt gondolta hogy együtt vagyunk. Elmondta hogy szeret és egész nap én járok a fejében. Ez kölcsönös volt részemről is.

Ma már együtt élünk, közös kasszán vagyunk. Mindig előtérbe helyez engem. Ezt úgy értem előbb megveszi azt amit én szeretek és saját magának meg nem. Hiába vagyunk közös kasszán mindent hajlandó megvenni nekem. Telefon, ruha stb... Bár elmondtam neki hogy nekem ne vegyen telefont meg ilyeneket. Mert hülyén érezném magamat. Ruhát viszont vesz nekem. Hiába mondtam hogy ne.

Múltkor nagyon csúnyán össze vesztünk. Mikkor már kezdtünk békülni kérdezte hogy nem megyünk el pár napra? Hogy ő majd fizeti.

Szexuális téren is nagyon passzolunk. Soha nem volt ilyen jó senkivel. Eddig minden barátnőmnél én kezdeményeztem. De itt nem. Ő is ugyan úgy kezdeményez.

Soha nem gondoltam volna hogy össze bútorozók egy nővel is valaha. De vele gondolkozás nélkül. Úgy érzem hogy ő tökéletes nekem. Mindig is ilyen nőre vágytam. A személyisége a külseje nekem tényleg tökéletes. Vannak hibai úgy ahogy nekem is. Ja és teljesen kiszolgál. Mind ketten dolgozunk és ő ez mellet mos, főz és takarít. Azt mondta hogy nem megerőltető neki. Ő úgy gondolja hogy nem férfias ha valaki házi munkát végez. Azt mondta hogy azért van ő hogy megcsinálja. Én meg ha elromlik valami megcsináljam.