Vannak a nőknek elvárásaik, amiknek meg kell felelnem, ha ismerkedek velük?

Ez mindig benne van a pakliban.

Mondjuk én előzmény nélkül soha nem ismerkedtem utcán. Sajnos a mai világban valós veszély, hogy ha leszólít egy férfi, akkor elhív valahova és a hullád kerül elő. Vagy jobb esetben a megerőszakolt tested. Úgyhogy azt ne vedd személyes sértésnek, ha a hölgyek inkább nemet mondanak.

Én pl úgy ismertem meg utcán egyik párom, hogy lekéste a buszt és tőlem kérdezte az időt és együtt mentünk a pályaudvarra. Majd hetekkel később elhívott mikor megint taliztunk. (tehát nem volt teljesen idegen)

Minden embernek vannak "elvárásai" csak van akinek nagyobb, van akinek kisebb és ehhez nem is kell nőnek lenni. Bár én ezzel úgy vagyok, hogy nem más elvárásainak akarok megfelelni, hanem a magaménak.

Ezeket az "elvárásokat" kapcsolati szempontból két csoportra lehet osztani. Az első csoport az ami teljesen normális elvárás és úgymond alap kellene, hogy legyen. Ilyen például az igényesség, alapvető intelligencia stb. A másik csoport pedig az irreális elvárásokat takarja amiből én általában nem kérek. Ide mindenki döntse el, hogy neki mi tartozik ide bele.

Eleve rossz a megközelítés. Ne akarj egy nőnek megfelelni! Micsoda dolog ez? És akkor hol maradsz Te? Szerinted én mint nő aki ismerkedni akarok, olyan pasira vágyom, aki állandóan megfelelni akar?

Volt ilyen elárulom, és 2 hét után szakítottam vele, nem bírtam elviselni, hogy állandóan meg akar felelni, az a véleménye ami az enyém.

Szerintem még mindig jobb, ha összejövök valakivel (randin túl tegyük fel ott minden oké volt) és kiderülnek olyan dolgai amik idegesítenek. Legalább él a pasas, van saját tere és ha bosszankodok is néha miatta, ezt imádom. És nem a megfelelési kényszert.

Magyarul, add önmagad. Ha önmagadért fog megszeretni egy lány aki neked is tetszik, hidd el, az az igazi! ;)

Utcán sose lett sikerem.

Szüreti vagy egyéb utcai programokon lehet siker.

Én lehet el toltam az igaz szerelmet, lehet lett volna köztünk valami, de ezt rátok bízom.

Sokat csalódtam a lányokban, és ezért is félek sok elutasítástól és még hogy elküldenek melegebb éghajlatra.

Mentem szüretire Szekszárdra.

Sétáltam egyedül, és kanyarodtam le a sulimellet és ott állt a lány a barátnőjével, és olyan hirtelen történt hogy ott állt a suli sarkán, rám nézet és nézte a fülhallgatómat is ami lógott a nyakamba vagy a pólómat nagy szemekkel. Én is néztem őt, de nem álltam meg mentem tovább.

Szerintetek le szólítottam volna beszélhetünk volna és ismerkedhetünk volna?

Vagy ő is elküldött volna és jót röhöghetek volna rajtam a barátnőivel sok ember között?

Olyan hirtelen ott volt a suli sarkán köpni nyelni nem tudtam.

A lány szép volt, nagyon ki nyitotta a szemeit, ő nem látta az enyémet mert napszemcsibe voltam.

Mindig is féltem a lányoktól, de élőbbe kaptam már beszólásokat de akkor nem voltak ott mások, itt meg szüretin felvonulás volt és az egész gáz lett volna ott is meg történt volna beszólás.

Bánom hogy el mentem mellette, de mindig is így szoktam meg bánni, de lehet beszéltünk volna ezért is van szüreti napok ott lehet ismerkedni is.

Szerintetek baj hogy nem léptem?

Miért nézet engem így?

Sajnos nem néztem vissza, lehet akkor eldőlt volna tetszem e neki.

Hogy legyek bátor?

Volt pár barátnőm, de mind át basz..ot, félre smárolt az egyik 2x, másikat meg felhívtam de halódtam a dolgokat, még lehetne ezekről beszélni sokat.