Azzal a nővel/férfivel vagy együtt, akit életed szerelmének tartasz?

Nem. Szerelemből mentem férjhez, de valahogy sose voltunk egyszerre szerelmesek egymásba, szóval nagyon sokat voltam boldogtalan mellette. 16 éves korom körül volt egy fiú, akit életem legnagyobb szerelmének vagy illúziójának mondanék, számomra Ő volt A Férfi olyan 28 éves koromig. 23 voltam, amikor utoljára láttam és ráadásul sose voltunk együtt. Eleinte kislány voltam hozzá, később felfigyelt rám, de eleinte bizonytalan volt én meg büszke és amikor megcsinálta, hogy közeledett majd olyan 2-3 hónapra visszavonulót fújt, amikor újra közeledni akart, büszkeségből olyan utálatos voltam vele, hogy sikerült lekoptatni. Volt azért többször is esélyünk még utána, de rettegtem tőle. Önbizalmam nulla volt, azt gondoltam, csak azért közeledett, mert nem jött össze neki jobb, igazából esélyt se adtam kettőnknek. Plusz volt egy tulajdonsága, ami nálam kizáró ok. De ettől még csak Őt akartam. Senki más nem tudta pótolni egészen 29 éves koromig, észre se vettem más férfit. Volt közben párkapcsolatom, de nem szerelemből. Aztán szerelmes lettem a férjembe. Utólag visszagondolva ez sokkal lehiggadtabb szerelem volt. Sose éreztem azt a földindulást, mint a korábbi szerelmem mellett. De nem mondhatnám azt, hogy nem volt szerelem. Aztán 40 évesen újra átéltem a földindulást és azóta azt gondolom, nem a férjem volt az életem szerelme.

Igazából nem voltam viszonzottan szerelmes soha.

Sajnos, nem.

Életem szerelme nős, én is férjnél vagyok, későn találkoztunk.