Miért teszem ezt magammal?

Nyári kis "kalandnak" indult. A kezdetleges szép idők ám hamar szertefoszlottak, és kimutatta foga fehérjét. 1-2 hét ismeretség után annyira padlóra tudott vágni az egész, hogy a törökországi nyaralásom nagy részét tönkre vágta. Ekkor eldöntöttem, hogy soha még egyszer nem fogok abba a helyzetbe lesüllyedni. Bő 1,5 hónapig ismét nyugi volt. Erre most ugyan ott vagyok, ahonnan elindultam. Visszakerültem abba a közegbe, ahol megismerkedtünk, ahol ő napi szinten dolgozik, és eleinte kényszerítve voltam, hogy járjak oda, de azt vettem észre, hogy tulajdonképpen élvezem is. Mintha portréfotózásra mennék, annyit készülődtem. Mintha akkor lett volna az első kis randi, úgy izgultam, miközben a kib@ szott munkába mentem.

Lefordítva, hiába akarom elfelejteni és hagyni, hogy ez az egész a múltba vesszen, csak még jobban asszociálok a szenvedésemnek, mikor nagyon is jól tudom, hogy ezzel milyen fájdalmat és szenvedést okozok magamnak.

Kérem, valaki segítsen, azt érzem, hogy teljesen be fogok csavarodni!