Nem féltek attól, hogy a párotok sokkal jobban fogja szeretni majd a közös gyereketek, mint titeket?

Ahogy a boldogságnak, úgy a szeretetnek sincs fokmérője. Olyan nincs, hogy valakit jobban szeretek, mást kevésbé.

Te nem a szeretetre gondolsz, hanem a kötődésre.

Nincs a szeretetnek fokozatai, most vagy szeretünk valakit, vagy nem.

Nem létezik olyan, hogy valakit sokkal, vagy kevésbé szeretünk!

Amikor a házasságkötés előtt megkerestük a papot,hogy megbeszéljük a ceremónia részleteit,akkor leültetett minket,hogy pár nagyon fontos tanácsot adjon.

Ezek közzül az egyik legfontosabbnak tartotta,hogy ha fog születni gyermekünk,mi akkor is maradjunk meg férjnek és feleségnek,mert ha a gyerekek felnőnek és kirepülnek,akkor ismét "csak ketten" leszünk.

Szerinte is ezt rontják el legtöbben a házasságban,főleg a nők.

Egy emlékkönyvet is kaptunk ,amiben szintén erre figyelmezet.

Természetesnek azt tartanám,ha egyformán szeretnék a családtagok egymást.

Nem féltem. Én a felsége vagyok. A gyerekünk pedig a gyerekünk. Teljesen más érzelem a kettő, teljesen felesleges összehasonlítani. Olyan, mintha attól félnél, hogy ha sok csokit eszel, mert nagyon szereted, akkor nem jut elèg szeretet a kedvenc zenédre. Semmi összefüggés.

Sok házasság azért megy tönkre, mert a férj gyerek státuszban van. Pótanyut vette feleségül, aki gondoskodik róla, főz rá, mossa a ruháit, és bónuszban szexelni is lehet vele. Ezért nem talál magára az apaszerepben, mert nem férjként és apaként viselkedik, hanem mint egy nagytesó, akit kínoz a testvérféltékenysèg, és duzzog, amiért neki nem jut cici.