Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogy tudnék segíteni a páromnak, hogy leküzdje a félelmeit?
Páromnak nehéz gyerekkora, családi háttere volt, 25 évesen pánikbeteg lett. Eljár pszichológushoz, a gyógyszer adagját már csökkentik, az orvos szerint jól van.
Most 30 évesek vagyunk, és én félidős kismama vagyok. Nagyon várjuk az első babánkat, viszont azt veszem észre, hogy sokszor "furcsán " viselkedik, befordul. Próbálok vele nagyon sokat beszélgetni, de gyakran olyan érdektelennek tűnik. Tele van kétségekkel, hogy jó apa lesz-e ( az övé sajnos alkoholista volt), és hogy a fiunk majd szeretni fogja-e, ilyesmi. Félreértés ne essék, nem ráerőltetett, vagy "besikerült" baba, 7 éve vagyunk együtt, és már családot akartunk.
De nem tudom mit csináljak vele, sajnálom nagyon, és nem akarom, hogy emiatt felörlödjön a még amúgy sem teljes kis családunk, de sokszor meg nagyon nehéz, hogy azt mondja velem nem szeret erről beszélni, mert szégyenli, hogy férfi létére ilyenekkel küszködik. Ha valaki tud erre valamit, szivesen fogadom a tanácsát.
Hatalmas hiba lesz ennek az embernek gyereket szülni.
Nem is igazán értem miért vállaltál be egy ilyen "férfi" mellé gyereket.
Ha még nem fordult be teljesen majd ez után be fog.
Egy baba hatalmas felelősség, rengeteg pénz, idő, odafigyelés... stb.
Ezt te tényleg egy mentálisan instabil ember mellett gondoltad?
Engem is lehet lepontozni, de akkor is leírom az igazat, amit te is tudsz/érzel kérdező!
Buta voltál, hogy egy ilyen sérült pasinak gyereket vállalsz! Később rosszabb lesz a helyzet, mikor elő jönnek az anyagi gondok és a szülői felelősség! A srác le fog lépni!!!
2-es vagyok. Nem vagyok provokátor.
De egy xanax meg frontin függő pasinak aki mentálisan instabil gyereket???? Te sem gondolod komolyan.
Persze persze... jönnek a jótanácsok, hogy beszélgessetek, meg törődj vele stb... de tudod mi van?
Az, hogy ha már most ezzel nem birkózik meg, akkor a gyerek születése után mi lesz?
Vicceltek ugye? Azért mert leírom mi a frankó egyből én vagyok a bunkó provokátor? :D
Leírtam a valóságot csesszétek meg.
A kérdező gyereket fog szülni egy mentálisan instabil gyógyszerfüggő gyenge lelkű pasinak. Taps-taps...
Innentől kezdve kár a szóért...
Első és második válaszolónak csak annyit, hogy nem egy gyilkosról vagy egy elmebetegröl beszélünk. Én szeretem ezt az embert, a kapcsolatunkat és mindent. Ne úgy képzeljétek már el, mint aki örjöng egész nap. Foglalkozik magával, eljár rendszeresen orvoshoz, pánikrohama nem volt , csak valamikor 4 éve utoljára. Nem a betegségével van bajom, mert ennek ellenére együtt vagyunk, én elfogadtam, támogatom, támogatjuk egymást mindenben. A befordulás sem úgy megy nála, hogy mély depresszióba zuhan, csak látom, hogy feszült, ideges, és gondolom azért, mert szégyenli ezt az egészet. És nem akarom, hogy magának generálja a pánikot. És nem gondolom, hogy még 10-20 évet tervezgetnünk kellett volna a babát.
Azért köszönöm az eddigi válaszokat.
"az orvos szerint jól van". "már csökkentik a gyógyszer adagját"...
Nos... egy baba még az erősebb kapcsolatokat is felborítja és megviseli. Nem hogy az ilyen xanax-al támogatottat.
Le lehet pontozni, és le lehet köpködni a véleményem miatt.
De akkor is így van, és ez most nem a tökéletességről szól. Hanem arról, hogy egy baba érkezése felforgatja ezt az amúgy is nebántsvirág érzelmileg labilis embert.
A kérdező vajon mit fog csinálni az újabb pánikrohamokkal egy csecsemővel a karjában?
Kér hogy erre nem gondoltok.
De tudjátok mit...? Bíztassátok a kérdezőt hiszen azért jött ide. :)
Buksisimi kérdező! Minden jó lesz! A párod jó apuka lesz és összeszedi magát!
Na jó voltam így?
Pfff....
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!