Van itt olyan aki tudatosan nem akar magának senkit?

Jelen.

De nálam a nem rossz tapasztalatok miatt alakul ez így, csak most jobb egyedül.

Én nem "csalódtam",pusztán rájöttem,hogy egy párkapcsolat nem olyan rózsaszín,mint ahogy azt leírják.

Alkalmazkodás,kompromisszumok,egymás elviselése és mindig mindenben tekintettel lenni a pertnerre... Én ehhez képest elég önfejű vagyok,és noha TUDOK alkalmazkodni,mindig úgy érzem emiatt önmagamra nem jut annyi (idő,pénz,figyelem,elismerés magamtól) amennyi kéne.

Nem tudok érzelmileg kötődni senkihez, és a szex sem kielégítő számomra. Valószínű valami betegség, amivel már tulajdonképpen évek óta járok orvoshoz, viszont még nem sikerült diagnosztizálni. Eddig össz-vissz egy kapcsolatom volt, ami bőven elég volt, hogy rájöjjek, nem nekem való ez, legalábbis jelen körülmények között nem. Amíg ez nem változik, addig nem szeretnék nyitni senki felé, mivel nagy valószínűséggel csak csalódás leszek számára.

F

Nálam ez egy furcsa folyamat. Alapjában véve szeretnék valakit magam mellett tudni, de amikor már közeledne az adott egyén, akkor elmarom magam mellől, tehát szinte ugyanott vagyok, mint az általad felvázolt dologban, csak fordítottan.

Valahogyan a tudat alattimmal elmarom az embereket magam mellől.