Hány évesen ciki ha még szűz vagy?

Túl van misztifikálva mindkét fél részéről. Ha nem lenne akkor hazudni sem kéne róla :D

Én mondjuk nem érzem kevesebbnek magam ettől de azért például munkahelyen nem reklámoznám mert tudom mi az általános vélekedés a témáról.

"Bármi is legyen a válasz, ilyen játékszabályok alapján egyszer próbáltam meg eddig játszani, azóta soha többé"

Tehát szűz vagy? Vagy ezzel mire utalsz?

...

Amúgy túl sokat gondolkodsz és gondolsz a szüzességről. Ennek az égvilágon semmi közí a fogyasztói társadalomhoz. Amióta világ a világ így megy... csak még pár évtizede, amíg nem volt internet...az emberek kénytelenek voltak fizikai kapcsolatba kerülni. Az 100%, hogy a férfiak sokkal tökösebbek voltak, hiszen nagyrészük már 18 évesen önálló volt. Fater már rég melózott, falura rendelték külön... ideje sem volt balf..szkodni.

Egyáltalán nem volt jellemző, hogy 18 felett bárki is szűz férfi lett volna. Ez a modern teszetosza, internetes korszak... nem tudják mit kezdjenek az életükkel... ahol még 30 évesen is a mama szoknyája alatt laknak sokan.

Szóval kár ezt a fogyasztói társadalomra fogni. Ez egy selejtes lúzer generáció, a nők pedig öntudatra ébredtek és jóvak követelőzőbbek, agresszívabbak és függetlenebbek lettek. Nyilván ez a neo-szélsőfeminista, lassan férfielnyomó társadalom méginkább anyuci szoknyája alá űzi az aggszűz férfitársadalmat.

Halálra van ítélve az egész... ahogy a japánoknál, a "herbivore" jelenség olyan méreteket öltött, hogy nem ismerkednek, a punci helyett növényevő életformák lettek a "férfiak". Inkább néznek pornót, meg vásárolnak műpuncit, műsegget és gumibabát. A népesség fogy, lassan kihalásnak indulnak.

Ez a métely vár a modern nyugati kultúrákra, miközben az arabok, mexikóiak, afrikaiak, indiaiak szaporodnak mint a nyulak.

Ez a természet rendje. A gyenge életformákat eltapossák az acélerős spermával bíró, keveset gondolkodó népek.

Abszolút nem egy dologról írunk. Én a hozzáállással nem értek egyet, hogy mindent a szexnek rendelünk alá, de közben lelkileg gyermeteg egyének váltogatják egymást partnerként, és egyáltalán nem kezelik helyén a jelenséget. A szexben való jártasság nem egy olyan dolog kellene, hogy legyen, ami X éves koron túl a kapcsolati alkalmasság majdnem hogy kizárólagos fokát jelenti egyeseknél (olvass vissza néhány korábbi választ, ez azokra vonatkozik), hanem érett kapcsolatokban kellene megjelennie, nem olyan szabályok alapján, hogy a harmadik randi után az íratlan szabályok szerint dugni kell és a többi. A házasság pedig olyan, mint az orosz rulett, ez engem speciel jobban aggaszt, mint az, hogy hány nővel/ férfival volt vagy sem valaki, szóval igenis itt a fogyasztói szemlélet. Nem sírom vissza a "hőskort", mivel a házasság akkor muszájból maradt sok esetben tartós (férj/ feleség nélküli nehéz létfenntartás), de a mai irányt is nagyon hibásnak gondolom, de nem csak én.

Egyébként szűz vagyok, nem tudom, mi a lényeg ezzel kapcsolatban, nem tartom valami mételynek ezt. Megpróbáltam a hagyományos módon túlesni rajta, de nem hagyott bennem kellemes élményeket.

Neked hány gyereked van, 5? 10? Csak azért kérdezem, hogy nehogy eltapossanak a nagyon életképes spermájú vademberek mint az emberfélék selejtjeit szokás. Biztos jó dolog nem gondolkodni, de valahogy civilizációt nem az afrikai négerek és a közép-amerikai bandaháború országok teremtettek eddig a történelem során, szóval köszi a tanácsokat, de inkább maradok a saját utamon, ami éppen nekem való.

Nem, nem ezt mondtam. Csak egészen a szüzességem elvesztéséig én is hasonlóan gondolkoztam. Egyrészt végtelenségig istenítettem, tiszteltem a nőket. Az egész szüzesség témát valamilyen más dimenzióban kezeltem. Nehogy véletlenül úgy tűnjék, mintha kihasználnék valakit, elvhű "kedves fiúként" csak úgy gondoltam a nőkre mint valami virágevő lényekre. A szexet is két ember belső intim csodás pillanatának tartottam és valaki olyannak tartogattam, akiért lehoznám a csillagokat kisvödörben.

Aztán mire mentem ezzel a szentimentalista gondkozással? Elment a fiatalságom legszebb része balf..szkodással, és ami a legrosszabb, több megaláztatás ért emiatt mint gondolnád.

Pont akkor blokkoltam le, amikor kellett volna egy higgadt, határozott, férfias attitűd... amikor szembejött életem nője kb.

Ez rég nem a szexről szól, hanem egyfajta felfogásról, jellemről. Ezért sem szabad túlmisztifáklni ezt a dologt. Semmi jelentősége nincs kivel, mikor, hogy történt. Ez is csak egy olyan eset mint amikor járni tanulsz és orrabuksz a kisautóban. Vagy amikor bicajozni tanulsz és az árokban kötsz ki. Ez is pont ilyen, csak eposzi magasságokba emeljük és felnőtt éveinken keresztül rettegünk az egésztől.

Aztán mikor megtörténik... "ja hát ez csak ennyi? Ezen paráztam 25 éves koromig? Na ne ba...ssz". És utána már átkapcsol egy kapcsoló, bátran nyitsz, felülsz a bicajra és tekersz. Franc se emlékszik már a verző orra meg a kisautóra. Lehet itt elméleteket gyártani, de ez tény. A kapcsolathoz hideg fej, és higgadt határozottság kell.

Mert így is elég stresszes az élet. Egy kapcsolattól pont azt várjuk, hogy támogasson a másik, végre lelazuljunk egy nyugalomban...egy stabil, boldog magánélet baromi fontos, közös problémamegoldással. Az pedig sajnos tény, hogy ehhez gyakorlat kell, minden téren. Ezt csak kapcsolatokon keresztül lehet megtanulni. Az sajnos nem vezet jóra, ha 25-30 év magányos "életművet" akarunk eltüntetnu, és bepótolni mindent brutál nagy stresszben pár hét alatt. Persze ez a másiktól is függ, ki mit tolerál...de minél idősebb valaki, annál nehezebb lesz. Ez pedig nem -csak- a szexről szól.

Még mindig nem teljesen egy dologról beszélünk, bár könnyen meglehet, hogy az ismeretségünk hiányában, az interneten így jön le. Nincs nálam ez a fajta istenítő mentalitás, sőt, igencsak surmák alaknak szoktam általában tűnni, de ennyit rólam. Nem akarom a csillagokat lehozni senkinek, hanem szerintem igenis fontos, hogy az ember kivel, és hogyan veszíti el, ha szüzességről van szó. Semmi más nem lényeges ezzel kapcsolatban, ezért nem is takargatom, hogy nem vesztettem el, ennek az én értelmezési keretemben egyszerűen zéró jelentősége van (de ha néhány ilyen kérdést megnézel, látod, hogy az emberek 90%-nál nem). A bajnak éppen azt látom, hogy fiatal nők és emberek hajszolják a közösülést azért, hogy nehogy később ciki legyen, hogy még nem volt meg. Rossz kapcsolati élményeket szednek össze, rossz partnernek adják oda magukat, és egy csomó felesleges frusztrációt hordoznak a későbbiekben (pl. nálam az élből bukó, ha valaki nekiáll a mindenféle régi partnereihez tartozó sérelmeit felhozni - nyilván azért hozza fel, mert még bántja, de minél több sebet kap valaki, annál nehezebb arra a jövében egészséges alapot építeni). Érted, a közösség nem azt értékeli, ha felelősen, lehetőleg hosszú távra választasz partnert, hanem még az is előrébb járhat, aki 8 feles után az autó hátsó ülésén halálmetálra esett túl az alkalmon. Rengetegen épp amiatt aggódnak, hogy el vannak késve, így az ő szempontjukból ismét nem a felelősség és a türelem kerül előtérbe, hanem egy torz ideálnak való megfelelés, amiből az én esetemben éppen a jelenlegi felfogásom kialakítása és az igényre való ráébredés jelentette a kiutat. Képzelheted, állandóan be akartam csajozni az első buktám után, hogy végre legyen már valami, túlpörögtem és nyilván nem is jött össze semmi értékelhető. Amióta váltottam, nem nagyon érdekel az egész, a saját szabályaim szerint játszok, és mindjárt más is lett a helyzet. Az én esetemben tehát nem túlmisztifikálásról van szó, ellenkezőleg, én így értem el, hogy a téma pont annyira legyen releváns, amennyire a helyzete megilleti.

Hogy egy kapcsolat fenntartásába honnan lehet beletanulni, azt pontosan nem tudom, szerintem nagyjából otthonról hozza ezt az ember magával. A legtöbb partnerválasztásunk csak kis részben tudatos, de nem véletlen, hogy azok különböző játszmák és dinamikák is megtalálják egymást a későbbi partnerkapcsolatokban, amiket a családban sajátítottunk el. Ezeket pedig nem nagyon lehet megváltoztatni, és nem is hiszek abban, hogy ez több kapcsolattal sokat javul. Aki kompromisszumképtelen, az 5 szakítás után sem lesz más, aki éretlen, nem ettől fog megérni. A közös problémamegoldáshoz is két megfelelő ember egymásra találása kell, de ez sem nagyon tanulható szerintem felnőttként. Abból tudunk építkezni, amit a felnőtté válás során sajátítunk el, ez pedig az elsődleges szocializációs közegben történik (vagy nem történik) meg. Én pont nem látom jó dolognak, ha valaki sok kapcsolaton van túl, egyrészt azt üzeni nekem, hogy huzamosan megfontolatlanul választ partnert, másrészt arra is számíthatok, hogy a sok csalódás rombolja az illető önképét és aláássa a kettőnk lehetséges viszonyát.

Jó gondolatok egyébként értelmesen megfogalmazva, ezt nem vitatom.

Most már késő van, nem reagálok mindenre... csak annyit mondok (nem bántásból), hogy praktikus szempontból, azért látszik a naív gondolkodás. Pl a korábbi sérelmekre térnék ki.

Épp ez a gond a kései szüzességgel. Fiatalon 16-18 stb évesen még mindenki naív, és tele van ideákkal az egészről. Ezért szerencsés ekkor megélni a tinikapcsolat, tiniszerelem, első csók, kézfogás, petting és szüzességelvesztés dolgokat, mert akkor még minden totál felelőtlen és kötöttség, elvárás nélküli. Lehet próbáltatni bármilyen nagy jövőkép nélkül a dolgokat. Nem feleséget keresünk, a nők meg nem apát a gyerekeknek, hanem kvázi fiatal kalandokat. Ilyen tekintetben egy LADA hátsó ülésén történő első szex egy mókás emlék lesz pont annak idejében.

Később ez az idő sohasem fog visszajönni, és szépen szembesülsz letaglózóan egy felnőtt nő elvárásaival. A felhőtlen próbálgatás helyett, mellbevág a dolog, amikor azt mondja egy 25 éves nő, hogy ne húzzuk egymás idejét, neki már nincs ideje tinikapcsolatra egy nagy gyermekkel. Ami teljesen jogos, mert nekik ketyeg az óra.

Az általad preferált nő létezése pedig az idő előrehaladtával exponenciálisan csökken. Egyszerűen mindenki tele lesz 1-2 csalódással ilyenkorra már. Akár nagy szerelmeken is túl. Igen azt mondod ez káros, de mégiscsak ezek alapján tapasztaljuk meg, mire vágyunk, mi az amit keresünk a másikban. Mi az amit tolerálunk. Ehhez a szülőknek semmi köze, és minimális az amit át tudnak adni. Mert ez már a te felnőtt életed része.

Nekem 18-28 éves korom között hatalmasat változott a tapasztalatom szerint, az hogy milyen kapcsolatot keresek. Minden együtt töltött napot, minden csalódást áldok, hiszen ez is formálta a jellememet.

Azt pedig megtanultam, hogy 25 felett mindenki tele van sebekkel. Csúnya, mély, olykor felszakadó sebekkel. Kivételt nem találsz, maximum az apácazárdában. Ezt is meg kell tanulni kezelni, de nem lehetetlen. Lehet erről vitatkozni, de szerintem fontos egy kialakult, érett kép mit is akarunk a másiktól. A nők számára pedig kiemelten létfontosságú, hiszen míg te 30 évesen lazán világotlátsz, meg csajozol... addig ők babaparában vannak már évek óta. Nehéz ügy...