Hülyeség lenne emiatt a barátja maradni? Működne?

A barátommal egész jó lenne a kapcsolatunk. Egy segítőkész, intelligens pasi, külsőre is bejön.

Egy ideig ellaposodott a kapcsolatunk de aztán sikerült közös programokkal feléleszteni. Épp a héten voltunk kirándulni együtt, ami szuperül sikerült.

Tegnap is találkoztunk, az nem sült el túl jól mert az egyéb problémáim elrontották az egészet. Nem magyarázom el mert hosszú.

Ő amúgy megértő volt, ilyen pasinak sok lány örülne szerintem de én azon gondolkodtam a barátja maradnék mert sokszor ő akkor akar velem találkozni, mikor neki van kedve. Mikor meg nekem nem volt de látszott rajta mennyire odavan már, hogy lásson, akkor találkoztam vele pedig nem volt kedvem. Csak neki akartam örömet okozni.

De ezt nem érzem igazságosnak.

Meg az intimitás hiánya sem a legjobb a kapcsolatunknak. Ebbe is beleuntam már. Ez is sajnos mindig külső tényezőktől függ (nem mindig tudunk kettesbe lenni, vagy túl fáradt vagy nekem van problémám, vagy volt hogy idő nem volt, mikor mi).

Szóval lenne értelme csak barátoknak maradni?

És működne ez vagy csak fájdalmas lenne?

Ő amúgy szeret engem de ő olyan könnyen elfogadja hogy szakítanék vele.

Nem azért mert örülne neki vagy nem sajnálná vagy nem hiányoznék neki ha mondjuk nem látna hanem mert azt mondja, ha én döntök és már eldöntöttem, nem kényszeríthet rám valamit amit nem akarok.