Volt már olyan, hogy kapcsolatban voltál, ezért vissza kellett utasítanod más közeledését?

15 év alatt? Nem is egyszer!

Hogy élem meg? Nem szoktam dicsekedni, de azért csendben kicsit büszke vagyok arra, hogy ellen tudok állni a kísértésnek, és simán nemet tudok mondani. Ez persze area az esetre igaz, ha vonz az, aki kezdeményez, és van bennem egy kis mi lenne, ha szingli lennék.

Az ilyent ahogy kinyílvánítja a szándékait valaki a lehető leg rövidebbre zárom.

Ha kedves volt akkor magamban kicsit jó érzés mégsem kezdek vele semmit.

A párkapcsolat nekem komoly dolog, ha véget is ér ne egy harmadik miatt legyen.

Igen volt.

Sajnáltam, hogy nem voltam bátrabb nem igen szólított még le senki.

Igaz a sráctól semmit nem szerettem volna, de sajnos zavaromban nem tudtam elmondani neki milyen bátor volt, hogy a mai világban még van olyan srác aki az utcán is le meri szólítani a lányt(és nem a "teccel kő kóla?" stílusban)

Igen, volt ilyen, szerintem mindenkinek akad ilyen történet az életében.Hogy éltem meg?Akkor simán, hiszen kapcsolatban vagyok, monogám, tehát másnak nincs keresnivalója az életben. Aztán amikor a kapcsolatom mélypontra jut eszembe jut,hogy vajon miért is kellett visszautasítani, esetleg másképp' is alakulhatna az életem.

Ez így hülyén hangzik, olyan "megkövezősen", de szerintem nem vagyok egyedül ezzel. Nem házasságban élek, hosszútávú, nem együttélős párkapcsolatom van, nincs közös gyerekünk, nem vagyok annyira fiatal, van saját otthonom. Ezeket csak a háttér megvilágításáért írtam le.