Létezik még rajtam kívül olyan nő aki képtelen az együttélésre?

En ilyen vagyok.

Eszembe sincs osszekoltozni senkivel.

Nyaralas is nehezen megy masokkal :D

Par nap meg ok talan.

Én. De nálam ez elég szélsőséges, emiatt (is) együttélős kapcsolatom soha nem volt, és nem is lesz már.

Megpróbálom normálisan megfogalmazni, hogy miért, de szerintem így is hülyén fog hangzani. Egyrészt kell az egyedül töltött idő és a saját tér. Ez eddig tiszta és érthető. Másrészt nagyon komolyan feszélyez, ha valaki itt van, és végignézi, hogyan élem az életem, töltöm a napom reggeltől estig. Nem kell semmi extrára gondolni, csak engem ne lesegessen senki, amikor reggel megpróbálom összevakarni magam utcára lépésre alkalmas szintre gusztustalan romjaimból, vagy amikor eszek, vagy amikor wc-t sikálok, bármi.

Nyilván ez sem normális, biztos van erre BNO kódos diagnózis is, mondjuk valami szorongásra végződő vagy nem tudom, de attól még ez van. És nem fog elmúlni sem szájjártatástól, sem gyógyszerezéstől, mielőtt még felmerülne az a zseniális ötlet, hogy terápia...

Szerintem pedig a világ legjobb dolga úgy aludni, hogy átöleled azt, akit szeretsz.

37f

3 és fél éve lakom kollégiumban három szobatárssal (kb évente változó felállásban), még 2,5 év van hátra. Képesnek képes vagyok együtt élni másokkal, soha nem volt még ebből konfliktusom, de az biztos, hogy ha vége az egyetemnek és keresek annyi pénzt, amennyiből el tudom látni magam, akkor jó néhány évig nem akarok senkivel osztozni a lakásomon. Nekem is az a bajom, amit az egyik korábbi válaszoló írt: zavar, hogy mindig van a közelemben valaki, aki a száját tátva bámul, miközben én a mindennapi dolgaimat végzem. Nem akarom, hogy megkérdezzék, hogy mit főzök vagy hogy megdicsérjék, hogy hú, de jó illata van. Nem akarom, hogy nézzék, hogy hogyan sminkelek, hogy kommentálják az öltözködésemet. Nem akarom, hogy mások is lássák, hogy mit tartok a hűtőmben, nem akarom, hogy hallják, ha épp a tampont bontom fel a vécében.

Lehet, hogy ez idővel változni fog és egyszer együtt szeretnék majd élni valakivel, de az biztos, hogy ha eleve nem olyan beállítottságú valaki, hogy állandó társaságot igényel, akkor idővel megcsömörlik attól, ha fingani sem tud egyedül.