Létezik még rajtam kívül olyan nő aki képtelen az együttélésre?

Nem vagy vele egyedül, én is hasonlóan érzek, pedig még csak 20-s éveim elején vagyok jócskán.

Ha bele gondolok, hogy ha párkapcsolatom lesz, idővel "közösködni" kell: össze költözés, közös autó esetleg stb stb .

Ki ráz a hideg tőle engem is, nekem senki se használja a nehezen megszerzett autóm, lakásomhoz pedig végképp ne legyen köze!

Habár még nincs saját lakásom, más "ténykedése" nem zavarna, például barátnőim eljönnének oda aludni, de ha bele gondolok, hogy oda én férfit vigyék, brrr.

Ugyanígy, az autóm "nyitva áll" a családom, barátaim részére, szívesen viszem őket, ha kirándulok, de, hogy a párommal tegyem ezt, idegen.

Bár szerencsére nincs párkapcsolatom, mert alapból menekülök minden ilyen kezdeményezés elől!

#09:56, én (#09:16) voltam. Így is sok volt még a hétvége is. Kínlódtam, nem találtam a helyem, igyekeztem nem mutatni, de persze csak látszott. Ő értette, de nem érezte át. Aztán elkezdte pedzegetni, hogy költözzünk össze, mert ez így kevés. Ezzel lett vége.

Aki ilyen, azon a szerelem sem változtat, még ha kicsit bele is hal az elvesztésébe, akkor sem.

Van ilyen barátnőm. Most lesz negyven éves.

Én is szeretek egyedül lenni, szerencsére a lakásunk van akkora, hogy el tudjunk vonulni.

Én teljesen megértem az a nőt, férfit, aki egyedül akar élni.

"Szerintem pedig a világ legjobb dolga úgy aludni, hogy átöleled azt, akit szeretsz." Én együtt élek a barátommal, de így szerintem marha kényelmetlen aludni. :D

Én ugyanígy vagyok. Jelenleg van párom, akivel együtt élek, de őszintén megvallva az utóbbi 2 év legklasszabb időszaka az volt, mikor tavaly hónapokig külföldön dolgozott. Felkeltem, senki nem volt útban a konyhában, nem zavart a fürdőben, hazaérve nem fárasztott, kérdezett folyton, nem kellett hallgatnom hogy hulyesegeket néz este a tv-ben. Hétvégén is beken voltam hagyva, es még a lakas is kevésbé koszolódott hogy egyedül voltam.

Sajnos eléggé introvertált és öntörvényű vagyok, emiatt is szoktak véget erni a kapcsolataim. Ha ez is erre a sorsra jut, biztos, hogy soha többet senkivel nem költözök össze.

Jelen! :D Engem még a közös kassza is kiakaszt. Lehet, hogy ez már nem fog változni, de ez van. Nagyon nagy szükségem van a privát szférára, nem tudom úgy normálisan élni a mindennapokat, hogy valaki állandóan a nyakamban van.

24L

#10 kérdésében van logika.

Egyrészt koli az teljesen más tészta, mint életed szerelmével együtt élni.

Másrészt ha szeretsz valakit nagyon, mindenedet (is) meg akarod vele osztani, még azt is, amid nincsen.

Ezt az ismerettségi körömben mindenki így érzi.

Ezért is fontos, hogy szerelmesek vagytok a másikba (nem a gyerek szerelem, hanem a rendes) és így nem tudtok megosztozkodni, vagy csak amúgy mással. Van különbség.

Abba is gondoljatok bele, h lesz gyereketek. Vele se osztozkodnátok, sajnálnátok? Szerintem nem a válasz mindegyikőtöknél. Akkor mi a különbség a párotokkal? Lehet nem szeretitek igazán?

Először ezen az ágon indulnék ki.

"Másrészt ha szeretsz valakit nagyon, mindenedet (is) meg akarod vele osztani, még azt is, amid nincsen."

Hát nem tudom, én úgy vagyok vele, hogy csak a pozitivumokat, a jó dolgokat szeretném majd vele megosztani, a negativumoktól pedig igyekszem megkímélni. Örülök, ha valakinek örömöt szerzek azzal, ha szépen felöltözök vagy kisminkelem magam, de az szerintem már senkire nem tartozik, hogy hogy nézek ki az 5 éves, kinyúlt melegítőmben, zsíros hajjal, otthon a mosdókagylót sikálva. Inkább kiábrándító lenne a nagy szerelmem számára a látvány (legfeljebb a tini filmekben van az, hogy aki szeret, az a legundorítóbb formádban is ugyanúgy rajong érted és vonzódik hozzád, mint amikor 5 órát készülődtél a találkozás előtt). Nyilván ha elkötelezted magad valaki mellett és szereted, akkor elviseled, ha épp nem úgy néz ki, mintha a kifutóról lépett volna le, vagy ha valamit furcsán csinál, vagy ha csámcsogva eszik, vagy épp beteg és a szájába folyik a taknya vagy hasonlók, mert ezek nem annyira fontos dolgok, nem ezek határoznak meg egy embert, de ezeket senki nem *szereti*, csak *elviseli*, cserébe azért, ha kompenzálod a dolgot a pozitívumaiddal.