Párom vett ki szabit, hogy kettesben menjen el a gyerekével valahová. Nekem nem szólt erről; csak annyit mondott; amikor kiderült; hogy semmi közöm hozzá. Kettesben akart vele lenni; én zavartan volna. Mi erről a véleményetek?

Nyugodtan elmehet vele bárhová kettesben, a közlés módja nekem sem tetszene. Van előzménye?

Szerintem is nagyon bunkó volt a közlés módja, de teljesen biztos vagyok abban, hogy ennek van előzménye, ilyet senki sem mondana anélkül a párjának.

Szerintem meg annyit húztad már a szájad a gyereke miatt, hogy semmi kedve veled megbeszélni ilyesmit. Biztos vagyok benne, hogy te váltottad ki ezt a viselkedést. Minden szavadból süt, hogy utálod a gyerekét.

Ez van, sokadrangú vagy a gyerekek után. Téget le lehet cserélni, őket nem.

Kivágnám a bunkó gyökeret.

Azzal semmi bajom nem lenne, hogy kettesben szeretne programot csinálni a gyerekkel, de egyrészt ne utolsó pillanatban közölje, mintha én abszolút nem is számítanék és főleg ne ilyen stílusban. Nem mintha az engedélyem kéne vagy ilyesmi, valószínűleg annyit reagálnék, hogy oké, érezzétek jól magatokat, de akkor is jó tudni ezekről. Komoly kapcsolatban nálam alap, hogy megosztjuk egymással a fontosabb dolgokat és szólunk ha van valami program, hogy a másik is tudjon vele tervezni. Más, ha kimegy a fejéből és azért szól későn, de itt egyértelműen nem arról van szó. Amúgy meg mi az, hogy nem tartozik rád meg te csak zavarnál? Mindig így beszél veled?