Ha 35 év körüli, családcentrikus nők lennétek, megállapodnátok egy olyan férfi mellett, akit nem szerettek, de legalább családotok lesz általa? Vagy inkább maradnátok magányosok?

Nem, így semmiképpen nem.

Sosem terhelném azzal a saját családomat, hogy plusz x főt tartsanak el - pláne, hogy senki nem él örökké.

Sosem akarnék gyereket egy ingyenélő lúzertől, akinek annyi az összteljesítménye, hogy egy vagy több gyereket csinált egy nőnek, majd a családommal eltartatja magát eme nemes tettért cserébe.

Milyen példát látnának a gyerekeink?

Ciki az a pasi, aki így gondolkodik, szerintem.

Bocs, de ennél az is jobb, ha 30 évesen random teherbe esel egy idegentől, mondjuk egy nyaralás alatt belezúgsz, és becsúszik.

35 évesen is. De ezt ennyi idősen már inkább engedd el. Lehet, hogy 1-2 éven belül lesz olyan kapcsolatod, és akár 40 évesen is lehet gyereked. Vagy nem lesz olyan kapcsolatod, és akkor nem kell életed végéig azon puffogni, hogy "ezt is apádtól örökölted".

"nincs is semmi különleges kapcsolat közöttük (pl barátság)"

Nem.

Akkor inkább a legjobb haverommal alapítok családot (a második legjobbal, az első ugyanis meleg:) ), ha még neki sincs párja akkorra.

Értelmes, talpraesett, vannak tervei, kedveljük egymást emberként és számíthatunk egymásra minden helyzetben.

Ez a fenti opció minden szempontból katasztrófa, csak a pasinak jó. Bár talán még neki sem.