Van olyan eset, amikor az összeköltözés oldja meg a párkapcsolati problémákat?

3,5 éve vagyunk együtt, de mivel én még egyetemista voltam (még fél évem van vissza, utána terveztünk összeköltözni), nem úgy alakult, hogy össze tudtunk volna költözni.

Egyre több és gyakoribb konfliktusok vannak köztünk (szakítás-közeli állapotba is sodródtunk) olyan dolgok miatt, amikről azt gondoljuk, hogy talán az összeköltözés megoldhatná. Nem akarok egy kilométeres kérdést írni, ezért csak egyetlen példát hozok fel erre. Pl. neki elég kiterjedt baráti köre van, illetve a családi kapcsolattartás is elég intenzív (majdnem minden hétvégén családi ebéd, ráadásul elvált szülei vannak, így két irányba is kell menni), de ezen kívül is a barátaival elég gyakori a tali. Viszont mivel a barátomnak is olyan életszakasza van, hogy jobban a munkára koncentrál, általában ha velem van együtt, akkor összeköti a családozást/haverozást velem, és ha mi megbeszéljük, hogy elmegyünk kirándulni, akkor sokszor elhívja a haverokat (ami alapvetően nem lenne baj, de mivel nem élünk együtt, ezért én a talik egy részében inkább lennék kettesben, de jelenleg a hétvégén 2/3-3/4-ében van csopis progam, és a maradékban kettesben). Illetve valamiért nekem az az elképzelésem, hogy kettesben menjünk nyaralni, DE ennek ellenére teljesen okés, ha egy hosszú hétvégére vagy pár napra a haverjaival is elmegyünk bandás utazásra, csak hát nyilván amíg egyetemista vagyok, nem engedhetek meg magamnak több nyaralást. Viszont arra az egyre, amit igen, inkább mennék kettesben pár napra.

Szóval például ez azt gondolom, megoldódhatna abban az esetben, ha összeköltöznénk és már lenne is normálisan keresetem. Minden nap együtt lennénk, nem csak "találkozgatnánk", így valószínűleg még kissé felüdülés is lenne, hogy akkor hétvégén jön a programokra a családja vagy a haverjai és úgymond társaságban vagyunk. Viszont jelenleg nem abban az élethelyzetben vagyunk és emiatt jobban igénylem a kettesben eltöltött talikat. A nyaralás sem lenne gond, hogy a haverokkal megyünk (kedvelem a barátait, nagyon jól kijövök velük, és ez kölcsönös!), ha lenne már keresetem és beleférne, hogy egy évben mondjuk legyen egy "bandás" utazás is, meg egy romantikusabb kettesben eltöltött is.

Mind az összeköltözés, mind a munkába állásom körülbelül nyárra lenne tehető (akkor végzem az egyetemmel, a barátom lakása is akkorra lenne beköltözhető), viszont jelenleg olyan mélypontra süllyedtünk, hogy most eléggé szakítás közeli állapotba kerültünk sajnos. Mindig azt mondja, benne lennének olyan félelmek, hogyha át akarja hívni az öccsét egy délután, én biztos nem örülnék neki meg ilyenek (zárójel: mostani lakásába sem hívja át az öccsét, SOHA, csak max akkor, ha én is ott vagyok). De szerintem teljesen kisarkítja a szitut, mert ha minden nap együtt vagyunk, abszolút tök oké, hogy néhány délután átjönnek vendégek, de amíg a hétvégén mindig csak 1 napot vagyunk együtt (ált. szombat estétől hétfő reggelig), addig nem szeretnék minden második hétvégét (azaz vasárnapot) hármasban az öccsével tölteni... ráadásul az öccse sokkal fiatalabb nálunk (10 évvel) és kissé nehéz eset is, aspergeres/autista, ami alapvetően nem gond, de inkább bandázzon az öccsével akkor, amikor mi is talizunk, pl ott vannak a szombati napjai is, hétköznap esték, nem értem, miért nem azokat használja ki.

Szóval nem tudom, ilyesmi problémák vannak. Most eléggé szakítós hangulatban vagyunk, ugyanakkor erről rengeteget beszéltünk, hogy vajon az összeköltözés megoldaná-e vagy csak enyhíteni ezeket a konfliktusokat. Vagy nincs is értelme az összeköltözést kivárni, mert úgysem old meg semmit?

Sajnos még sem ő, sem én nem voltunk összeköltözve senkivel, nincs ebben tapasztalatom. Egy barátnőmről tudom, hogy 5-6 évig éltek a pasijával sem veled-se nélküled kapcsolatban és nekik pont az összeköltözés oldotta meg a problémát és azóta 2 éve együtt élnek, boldogan - szakítás nélkül. Nyilván ez valószínűleg a ritka kivétel..

Köszönöm a válaszokat!