Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Együttélés » Ha párkapcsolatban élek, fel...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Ha párkapcsolatban élek, fel kell adnom önmagam?

Figyelt kérdés

Sziasztok! Már többször felmerült bennem a következő: ha párkapcsolatban vagyok az automatikusan maga után vonja önmagam feladását, a saját életritmusom, a saját szokásaim, hobbijaim elhanyagolását?


Társaságkedvelő és nyitott embernek tartom magam, de alapvetően inkább introvertált vagyok, szeretek egyedül időt tölteni, így is tudok feltöltődni. Sok olyan hobbim van, ami egyszemélyes tevékenység, vagy egyedül szeretem csinálni. Pl. Ilyen az olvasás (ilyenkor egyébként szeretem, ha közben senki nem zavar, és csend van), de például kifejezetten szeretek egyedül sorozatot nézni, talán jobban is, mint valaki mással.


Barátommal alapvetően külön élünk, de a hétvégéket rendszerint együtt töltjük, ilyenkor 0-24 együtt vagyunk, ami van, hogy nekem már sok, elfáradok vagy csak szeretnék kicsit a saját dolgaimmal törődni. Ilyenkor szoktam neki mondani, hogy szeretnék egy kis énidőt, hogy kicsit elvonuljak és magamban legyek, olvassak stb. Ennek a fogadtatása nem szokott annyira jó lenni, ami miatt egy ideje bennem van egy félelem, hogyha majd összeköltözünk, akkor sose lesz majd időm saját magamra mindent együtt kell majd csinálni, és mindent fel kell adnom? Szerintem ennek nem így kéne működnie. Én alapvetően úgy képzeltem el az együtt élést, hogy mindenki éli a saját életét, de tök jó, mert egy légtérben vagyunk, ott vagyunk egymásnak, bármikor tudunk beszélni, odamenni a másikhoz stb. Valamint nyilván minőségi időt is töltenénk együtt, de nem csinálnánk mindent együtt.


Nektek mi erről a véleményetek? Adott embertől függ, kinek mire van igénye? Vagy ez ilyen, és nekem nem való párkapcsolat?



2021. okt. 5. 00:00
1 2
 11/13 anonim ***** válasza:
100%

#10-es neked is igazad van, csak te egy "szinglilétre" berendezkedett ember szempontjából vizsgálod az esetet, a többiek meg másképp.

Ezért írtam én(#8), hogy azt kellene tisztázniuk a párjával, hogy ki mennyire hajlandó kimozdulni a megszokott komfortzónájából a kapcsolat kedvéért!

A kérdező leírta, hogy ő mit szeretne:


"Én alapvetően úgy képzeltem el az együtt élést, hogy mindenki éli a saját életét, de tök jó, mert egy légtérben vagyunk, ott vagyunk egymásnak, bármikor tudunk beszélni, odamenni a másikhoz stb."


Ez kicsit olyan nekem mint a lakótársi viszony! Ez is jó megoldás, ha a párja is hasonló beállítottságú! Ez az amit meg kell beszélni.

2021. okt. 5. 10:16
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/13 anonim ***** válasza:

Nyilván más ha csak néha tudtok találkozni. Ebben a szakaszban mi is csak egymással foglalkoztunk amikor végre találkoztunk. Mióta együtt élünk, gyakran foglalkozunk a saját dolgainkkal, mindketten szeretünk csendben olvasni, vagy külön játszani/sorozatozni.

Teljesen más együtt élni meg randizni, egy randin nyilván nem a külön program az optimális. :D

2021. okt. 5. 11:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/13 anonim ***** válasza:

Azért hosszútávon egy ragaszkodó embernek sem tartható, ha mindent együtt csinálnak.

És nem kell arról szólnia hogy te mindent félreteszel, mert ő mindent együtt akar. Kompromisszum. Te is kicsit jobban odateheted magad, meg ő is hagy neked énidőt.

Én ragaszkodó, csináljunk együtt sok közös dolgot típus vagyok, de a barátom túltesz rajtam. Nagyon szeretem. És ahhoz hogy működjön a párkapcsolat hosszútávon, ennek érdekében néha vehemensebben kellett védenem az énidőmet.

Pl ha körmöt festek és filmezek (ő nem akart leülni), akkor ne kelljen állandóan megállítgatnom, mert hirtelen kérdései vannak, beszélget, egy film alatt 20szor jön puszit adni.

Amikor ő volt elfoglalva a gépnél, pl tanult, a végén már körülötte lébecoltam, hátha igényli, de rám szolt hogy tanulna. Amint elmentem tenni a dolgom már pattant is fel utánam, ölelés beszélgetés. De csak ha én elfoglaltam magam.

Majd egy év volt erről leszoktatni, és rájött ő is hogy nem jó ha állandóan egymás hátsó felében vagyunk, mert lélekölő. Igenis kell énidő.

Kinek mennyi persze.

Néha tudni kell alkalmazkodni.

Én pl nem sokszor olvasok könyvet, de ha igen, addig nem lehet zavarni amíg ki nem olvasom az egész sorozatot.

Én is békénhagyom, amíg ki nem viszi a játékát amit elkezdett, és bele merült.

2021. okt. 5. 18:35
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!