Ha a párotoknak kedve van valamihez, amihez nektek nincs, akkor hogyan oldjátok meg a kompromisszumot? Konkrét példa: Párotok szeretne szombaton egy egész napos kirándulást, ti fáradtak vagytok és inkább otthon maradnátok.

Mennénk máskor. Amúgy attól is függ, ez hogy lett megbeszélve. Mert ha már hétfőn megbeszéltük, hogy akkor szombaton kirándulás, akkor úgy készülök, fel sem merül, hogy csak úgy offoljam az előre megbeszélt programot. De ha pénteken találja ki este, hogy másnap menne, akkor simán mondom, hogy én biztos nem.

Normális ember megérti ha fáradt épp a párja, és nem rángatja magával ha semmi kedve. De a másik oldalról az is alap, hogy akkor máskor tényleg pótolni kell ezt, nem mindig kibújni alóla. Ha az egyik folyton menne, a másik meg nem, akkor pedig nem illenek össze a felek.

Barátom amig dolgoztam simán elment egyedül erdőbe gombászni, aztán én meg este szedegethettem a draga gombavadászomból a kullancsokat.

Nálunk meg se kell beszélni az ilyeneket

Nem mindig lehet kompromisszumot kötni.

Én imádok operába járni. Férjem pedig plafonra mászik tőle. Simán elmegyek a barátnőmmel, ő pedig addig otthon lazul.

De pl. ő imád piacra járni, nézelődni, én nem annyira. Ha van kedvem, megyek én is, de ha nincs, akkor elmegy egyedül, nincs ebből gond.

Két példát is hoznék ugyanerre az esetre.

Az ideális eset: elkezdünk beszélgetni a vágyainkról és szükségleteinkről. Úgy értem a kirándulás és a fetrengés csak a választott stratégiánk a szükségleteink kielégítésére, és könnyen lehet, hogy létezik olyan stratégia, amelyik mindkettőnkek megfelel. Aztán akárhogy is döntünk, a folyamat építő mindkettőnkre. A legvalószínűbb, hogy megegyezünk abban, hogy szombaton az egyik, vasárnap a másik programot csináljuk.

A kevésbé ideális, ámbátor gyakori eset: ő elmondja, hogy kirándulni szeretne, én azt, hogy fetrengeni, ebből ő leszűri, hogy nem mehet kirándulni, mert én nemet mondtam, és bedurcáz rajta.

"Nem egyedül akarok menni, pont azért lenne ez a program, hogy közös időtöltés legyen. Annak mi értelme lenne, ha egyedül mennék?"

Ha az adott program a fontos neki, akkor nem muszáj velem mennie, mehet a tesójával vagy valamelyik haverjával is, akkor nem lesz egyedül.

Ha a velem való időtöltés a fontos, akkor pedig tudunk olyan programot találni, ami mindkettőnknek megfelel.

Menjen csak nyugodtan, én nem tartom vissza :)

Teljesen természetes, hogy egymás nélkül is szervezünk programokat.

Hm... modoros lett volna? :/ Csak le akartam írni egy tipikus pozitív és egy tipikus negatív kimenetelt a saját életemből.

A pszichológia kurzust valamennyire tényleg elismerem, arra akartam kilyukadni, hogy akármi is lesz a vége, megéri beszélgetni, mert ha nem is az van, amit én akarok, egyáltalán nem mindegy, hogy jutok oda.