A párommal úgy költöztünk össze fél éve, hogy mindkettőnknek van egy kiskamasz lánya, most az én kislányom sírva könyörög, hogy szeretne visszaköltözni a régi házunkba, mert nem jönnek ki a párom kislányával, mit tehetek?

Itt egyébként az a fő kérdés, amiről eddig szó sem esett, hogy mennyi idő után lett feldúlva a gyerek élete. Mert az nem úgy megy hogy farok kell és hanyatt-homlok költözünk hozzá, kislányom nesze, az új családod, új otthonod, tessék szépen elfogadni és viselkedni.

Igenis szakítóok, de legalábbis arra ok hogy maradjon minden a régiben és csak találkozgassak az új fickóval, ha a gyerek ettől szenved, pláne ha nem jön ki a pasi gyerekével.

Én a kisfiammal váltam. A mostani férjem majd 1 évvel később jött képbe, és majdnem fél év eltelt mire egyáltalán bemutattam a fiamnak, és aztán elkezdődött az hogy nálunk aludt, részt vett az életünkben. A fiam odavan érte az első perctől, de komolyan vettem volna ha nem szerette volna, biztos hogy nem lett volna folytatása, akárhogy hisztiznek az itteni gyerekgyűlölők hogy a gyerek nem főnök, neki alkalmazkodnia kell. Gigalájk a 18-as hozzászólónak, tökéletes megfogalmazása a helyzetnek.

Persze, tökéletes, egy tizenéves szemszögéből.

Az a helyzet, hogy egy kamasz pikpakk felnőtt lesz. Még pár év, és megy koleszba, aztán összeköltözik a pasijával, és a szülők örülnek, ha karácsonykor megy.

Még pár év, és a kérdező ott lesz egyedül, ő se lett fiatalabb, és rohadtul fog a gyerekére haragudni, amiért miatta oda a kapcsolata. Amíg a lánya éli világát, addig ő nézi a falat, meg számolja a sarkokat, magányosan.

A probléma pedig jelen esetben csupán annyi, hogy a kiscsaj neveletlen. Senkinek semmi hátránya nem lesz, ha szocializálódik. Valószínűleg ő se boldog az új helyzettől, és így mutatja ki. A pasi is odatehetné magát, ha együtt akarnak maradni.

Itt ugyanis négy emberről szól a történet.

#22 igen, felnőtt lesz. Egy megnyomorított, anyjától elidegenült felnőtt, akiben mindig benne lesz hogy az anyjának (vagy apjának) nem volt fontos a jólléte.

Egyébként a gyerek felnőttként is fog menni ha van kiért és miért. Az elidegenitett gyerek meg tényleg otthagyja a francba a szülőjét aki tojt rá gyerekkorában.

Nekem együtt vannak a szüleim, négyen vagyunk testvérek, mind felnőttek vagyunk, ők hatvanasok. Utálnám bármelyiket hogyha egy válás után olyan idegenek mellé kényszerítettek volna kötelezően újcsaládot játszani akik megkeserítik az életem.

Ha tetszik ha nem, ez nyomot hagy a gyerekben. Én is bármilyen aranytökűt otthagytam volna ha valami nem kóser, nem jön ki a gyerekemmel. Van másik. De a gyerek nem szenvedheti meg azt hogy nekem férfi kell. Amúgy meg lehet úgy is hogy csak van, de összeköltözés nélkül.

18#

Nyilván nem szó szerint kell venni a főnök szót, azt hittem ez azért lejön, de tévedtem.

Mint olvasható, szó sincs bántalmazásról, csak hisztis a másik gyerek. Hát, erre azt mondom, hogy az én lányomnak is volt időszaka amikor iszonyú hisztis volt és a tesója is unta és besokallt. Ezen elv mentén vkinek el kellett volna költöznie?

#24 nem a 18 vagyok.

Cseszd meg, te az eredeti, igazi családot, és a testvérek torzsalkodását hasonlítod össze azzal hogy egy gyereket egy amúgy is necces helyzet után (válás) kiszakítasz az otthonából és idegeneknek dobod oda egy idegen helyen hogy "szeressétek egymást mostantól egy család vagyunk!"? Neked komolyan van gyereked? Atyaég.

#23

De már összeköltöztek. Egy felnőtt kapcsolatban óriási törés, ha szétköltöznek.

Te meg nem veszed figyelembe, hogy a szülők is emberek. Igenis haragudni fog a gyerekére, ha most szétbombázza a kapcsolatát, és magányosan fog miatta megöregedni.

Mindezt azért, mert két elkényeztett kisliba nem tud kijönni egymással.

Idősebb testvérként testközelből néztem végig, hogy mit tesz egy kislánnyal, ha ő a főnök. Természetesen az iskolába se tudott beilleszkedni. Utálta mindenki. Ezt persze nem tudta elviselni, ezért anyuci átíratta másik suliba. Ott is gond volt vele. Persze mindenki bunkó, csak ő tökéletes. Jött a harmadik általános iskola. A középsulit is hasonló "sikerrel" végezte. Minden tanár bunkó, utálja, kiközösítik, irigyek rá, direkt szívatják. Pedig ő nem csak szép, de okos is... Munkahelyeken is csak addig tud megmaradni, amíg kihűl a cipője. Minden főnök szemét, a főnöknő irigy rá, mert szép és fiatal, a munkatársai irigylik, mert ő mindent jobban tud, direkt szívatják. A párkapcsolataiban is egy zsarnok lelki bántalmazó, és a hisztivel mindenkit elüldöz.

Most egy romhalmaz az élete, semmivel se tud megbirkózni.

Valószínűleg jobban járt volna, ha még áltsuli alatt kap egy anyai letolást, és a szüleink nem kényeztetik el ennyire.

Itt is ezt látom. Többen hisztiznek, hogy így a farok meg úgy a fas2, mit képzel, hogy merészel egy anya arra vetemedni, hogy magára is gondol. Tényleg, biztos álomélete lesz a kiscsajnak a besavanyodott, depressziós anyja mellett, aki őt hibáztatja a magányáért, és irigyli a szerelmeit meg a lehetőségeit.

Valószínűleg a másik is hasonló boldog kamaszkorhoz jut, ha szétveri az apja kapcsolatát.

Elvégre a kamaszoknak van csak lelkük, meg nekik minden jár.

#26 szerintem itt most nem a viselkedészavaros kislányról van szó, hanem a másikról, akinek ez a kiscsaj megkeseríti az életét és az anyja hozta ebbe a helyzetbe. Mivel elvileg a kérdezőé a helyzetet megszenvedő kislány. Már ha igaz a kérdés. Én erre írtam már itt választ többször, hogy kizárt hogy ilyen helyzetbe hozzam a gyerekem.

És ezt a drámát se értem hogy jaj majd egyedül öregszem meg. Egyrészt ez nem biztos, van másik férfi, másrészt ja, nem egyedül öregszem meg, de ezen az áron?

Amúgy engem még mindig az érdekelne hogy mennyi idő után lett feldúlva a kislány élete, és főleg hogy az anyja annak tudatában költöztette-e idegenekhez hogy a lányát bántják és szenved.

21

Neked kicsi fiad volt. Az teljesen más, mint egy kamasz.

" Utálnám bármelyiket hogyha egy válás után olyan idegenek mellé..."

Ó, szóval szerinted az a normális, ha az elvált szülő örökre egyedül marad és teljesen elfelejt a saját életét, örökre a gyerek szolgálja marad? Nem is vagy kicsit sem önző.