Tényleg velem van a baj? Várom a megkövezést, de tudnom kell az igazat!

Hosszú lesz...Kérlek csak akkor válaszolj, ha az egészet elolvastad. Minden 8 évvel ezelőtt kezdődött, amikor megismertem a páromat.14 évvel idősebb nálam. Neki van egy fia, nekem pedig lányom. Egykorúak. Papíron nem váltak el, állítólag fél a párom (nevezzük Józsinak), hogy a gyerekét végleg elveszíti. Így még exfeleségnek sem mondható igazán. Mielőtt megismerkedtünk, régóta nem éltek együtt úgy, mint házasok, de egy lakásban éltek. Józsinak és Évának (nevezzük így) is voltak mindkét részről kapcsolataik, amiről tudtak is. Mióta megismerkedtünk, Éva nem engedi a gyerekekinket találkozni, sőt, még nem is tudhatnak egymásról sem. Nem jöhet hozzánk a fia, ha esetleg Évának munkahelyi dolgai akadnak amikor nem tud éjjel otthon lenni, van, hogy napokig ott kell aludni a páromnak. Az én lányom tud a fiáról, de Éva nem enged. Éva minden nap telefonon hívja páromat, nem feltétlenül csak a gyerek miatt, hanem úgy általánosságban, ha kell valami. Boltba Józsi jár nekik vásárolni, kaját rendel nekik, rezsit, internetet, tv-t pluszban ugyanúgy fizeti, mintha ott élne velük. Józsi azért jött onnan el, mert Éva agresszív és kibírhatatlan. Ezeken kívül többszázezres ajándékokat is kér Éva a páromtól pl. születésnapjára. Torta, ünneplés, vacsora, étterembe mentek. Éva műtétje a fővárosban volt, oda is el kellett kísérnie a páromnak, ketten voltak. Az ünnepeink is úgy telnek, hogy szinte csak ott van Éváéknál. Húsvétkor két napig szinte ott volt, nekünk három óra maradt összesen, hogy a családomat meglátogassuk. Bármit tervezünk, ha jön Évától egy telefonhívás, hogy taxizni kell neki, vagy bevásárolni vagy esetleg bármi, akkor a mi programunk megszűnt létezni. Sajnos emiatt nagyon sokat veszekszünk. Pár hónappal ezelőtt Józsi édesanyja váratlanul elhunyt. Mivel nem Magyarországon született, hanem Törökországban, ezért azonnal utaznia kellett. Igyekeztem mindenben segíteni őt. Összepakoltam a bőröndöt, majd vártam a visszatérését. Mint kiderült, Éva erőszakosan a nyakába ment, és ott volt vele a fiával együtt, ők is kiutaztak utána. Azt is tudom, Éva ezt teljes mértékben nyaralásnak tekintette, programokon vettek részt, bevásárlóközpontban vásárolgattak stb. Amikor hazaért megmutatta a képeket, mert megkértem, hogy mutassa meg őket. Minden képen Éva Julia Roberts mosollyal lett fotózva. Egyáltalán nem úgy, mint aki gyászol. Én itthon többet gyászoltam, mint ők. Most jövök én a képbe. Minden egyes Éva telefoncsörgésénél már a szívverésem az egekbe emelkedik. Amikor Józsi van Éváéknál én le vagyok némítva, megszűnök létezni. Ha Józsi itthon van, és ha Éva hívja, lazán kimegy a teraszra, de előtte szól, hogy telefonál, ne beszéljek. Megmondom őszintén, rengeteget veszekszek vele ezért. Olyan, mintha észre sem venné, hogy én mit érzek, pedig nagyon jól tudja. Amikor magamba fojtom és napokig tűröm a dolgokat, akkor előbb-utóbb kifakad belőlem, és elég egy szikra amikor kirobbanok. Egyszerűen nem tudom magamban tartani az érzelmeimet. Emiatt, a 8 év alatt körülbelül már vagy harmincszor szakítottunk. Török, zúzok, gondolatomban még sajnos rossz dolgok is megfordulnak magammal kapcsolatban, mert már nem bírom elviselni ezt a fájdalmat. Nagyon szeretem őt, azt mondja ő is szeret, de most nagyon mélyen van a kapcsolatunk. A legutóbbi Éva születésnapi vacsora tette be nálam az utolsó rúgást. Azt mondta a párom, hogy BPD-s vagyok, úgynevezett Borderline személyiségzavar, és kezeltessem magam. És itt jön a fontos kérdésem. Tényleg BPD-s vagyok, és pszichiáterhez kell fordulnom, vagy ezeket más normális nő teljesen normálisan reagálná le? Valóban féltékeny vagyok rá, mert Éva nem úgy tűnik, mintha nem lenne terve szétszedni minket. Már úgy érzem nem is vagyok önmagam. Lassan hiszek neki, mert szinte minden nap azt mondja kezeltessem magam. Nyugodtan kövezzetek meg, de válaszokat szeretnék kérni mi a baj velem.