Mire számíthatok, ha tovább hízik?

Megszaporodó rosszullétek, csökkenő erönlét.

Erre szàmicccccs, bàstya.

Valós a félelmed.

Jó lenne beszélned erről.

De ne bántóan tedd, hanem inkább a szeretetből fakadó aggódásból, hogy érezze, valóban fontos vagy neki.

Sajnos te maximum csak beszélni tudsz vele az egészségügyi kockázatokról.

De a fogyást, az életmódbeli változtatásokat neki magának kell akarnia, erős motiváció kell, egyéb esetben soha nem fog lefogyni, vagy nem tartósan, mert ő maga erre még nem áll készen.

Ha cseszegetve érzi magát, ez akár még érzelmi evésbe is átfordulhat. Már ha nem eleve ez a problémája forrása.

Egyébként További hízás várható, fokozatosan kialakuló egészségügyi problémák, hormonális bajok, anyagcserebetegségek, amik miatt ha fogyni szeretne majd, akkor még nehezebb dolga lesz, és még akár speciális diétára is szüksége lehet, idővel lehet hogy nem lesz elég csak az ha kevesebbet eszik és mozog.

Én is végig jártam ezt. Gyerekkoromtól kövér voltam, aktív sport mellett is. Aztán ahogy híztam egyre fárasztóbb lett, el is költöztünk, másik iskola ahol nagyon kiutáltak stb, a sport is elmaradt, 14 éves koromra 100kg voltam 175 centihez fiatal lányként , akkor próbáltam először lefogyni, mert mindenki mást zavart ez a dolog, ( engem még mindig nem annyira, hogy én magam vágyjak rá.)

De sajnos rossz módszerrel. Hallgattam az iskolai nőverre aki szerint 1000 kalóriánál nem szabad többet ennem. Ennek aztán rengeteg negatív hatása volt az egészségemre. Arról nem beszélve, hogy élhetetlen volt ilyen kevés kaja hosszútàvon. Onnantól összevissza jojózott a súlyom hol fogytam hol híztam, a fogyás egyre nehezebb lett, a hízás egyre gyorsabb, jöttek a betegségek, úgy testi mint mentális, lelki problémák, amik öngyűlöletbe és még inkább bánat evésbe taszítottak, később konkrétan durván ráfüggtem az édességekre és péksütikre.

Nagyon sok mindenen mentem keresztül...

Aztán már a legdurvább időszakban éjszakánként többször riadtam fel arra, hogy nem kapok levegőt, fulladok.

Ekkor voltam 33 éves, és ez volt az a pont amikor azt mondtam végleg elég ebből, mert féltem, hogy meg fogok halni.

Rettenetesen nehéz volt, de sok tudatossággal, tanulással, információszerzéssel, problémakezelési módokat keresve , találva, és tanulva a korábbi fogyási próbálkozások legnagyobb hibáiból, életmódot váltottam. Átalakítottam az étrendemet, új szokásokat vezettem be, felépítettem újra a rendszeres mozgást a semmiből, és ami szerintem legalább ugyanennyire fontos, tudatosan foglalkoztam azokkal a mentális problémákkal, amikbe korábban bele sem gondoltam.

Én Csak azt éreztem hogy az étel vigasz, finom, jobban érzem magam tőle, és egyre többet és többet akartam belőle. Olyan gyerekkori traumákat ástam elő magamban amikkel sosem foglalkoztam igazán, mégis drasztikusan hozzájárultak ahhoz, hogy én már gyerekkoromban is valamilyen szinten evéssel próbáltam javítani a hangulatomon, a szomorúságomat, a magányomat, és ez az évek alatt úgy vált szokássá hogy fel sem tűnt.

A kezdeti 100kilós súlyomból végül 170kg lett, és innen visszafordulva fogytam végül 64 kilóra. Több mint 3 év alatt.

A batátnődnek szerintem szüksége lenne arra, hogy magába nézzen, miért eszik többet mint kellene, mert ha vannak ( voltak) hasonló gondjai, egy jól összerakott diéta és mozgásterv önmagában még nem fogja tartósan megoldani a háttérben esetlegesen meghúzódó valódi okokat, amiért túleszi magát. Vagy maximum ideig óráig.