Nagy bűn az ha karakán nő vagyok és megmondom a férjemnek a magamét?

Hirtelen lobbanékony természetű nő vagyok és ha "felmegy a cukrom" akkor megmondom keményem a férjemnek a magamét.Más országból vagyunk valók(férjem szomszéd országból van) és bizony a kulturális,családi különbségek kiütköznek.Én elvált szülők gyermeke vagyok és egyke,a férjem több gyermekes családból származik nagy családi összetartozás jellemzi a környezetet ahonnan jött.Azon kívül hogy ezermester és mindent megcsinál a házban,ház körül,munkájában,jól bánik a pénzzel stb. sajnos van 1 probléma ami engem idegesít.Méghozzá az,hogy a férjem úgy szocializálódott,hogy minden esetben a férfi hordja a nadrágot és a nő "kus.soljon".Többször leszerencsétlenez,kinevet,olyan érzésem van mintha lenézne.Ez nagyon zavar,mert elég érzékeny vagyok és ezt a problémát nem tudom kezelni,hanem szájaskodással(visszabeszéléssel) reagálom ezt le.Mondják sokszor hogy hallgatni arany,igen ám,de ha hallgatok,struccpolitikát folytatok és benyelem a beszólásait,akkor még inkább a fejemre nő,amit nem akarok.Amikor van ilyen jellegű feszkó közöttünk,hogy "lekicsinylően beszél velem" /van hogy társaságban is pl.családban/,akkor megmondom a magamét és nem tud érdekelni hogy ki mit gondol rólam.Persze ilyenkor én vagyok a bunkó,tapintatlan nő,de valahogy nem tudom szó nélkül hagyni a beszólásait.Sőt a férjem ilyenkor azt mondja hogy egy magamnak való ember vagyok,egy igazi antiszoc.A családjában lévő nők nagy része nagyon alázatos (pl. a lánytestvére,anyukája) akik mindenben a férjük kedvében járnak.Én pedig visszabeszélek.Most akkor olyan nagy baj van velem?Szerintem ha egy férfi "csak úgy" sértegeti a feleségét az már nálam a verbális agresszió kategória.Miért van az ha a feleség vissza mer szólni,akkor ő a hisztis p.csa,ha pedig a férj viselkedik úgy mint a férjem,az meg már olyan férfias hőstett?Komolyan kíváncsi vagyok mások véleményére-nőkére,férfiakéra egyaránt-hogy én vagyok hiper érzékeny-mint ahogy a férjem titulál-vagy a férjem viselkedésével van gáz?Szerintetek?