A kedvenc háziállatokat miért szeretik jobban, mint egy embert, akit sosem szeret társ?

A házi kedvenc (legfőképpen egy édes kiskutya) nem ver át, nem néz hülyének, nem hazudik a pofádba, nem lép le a barátnőivel hapsikat bámészkodni (miközben a balek otthon várja), nem csal meg, nem utasít arra, hogy keress havonta tízezer forinttal többet napi plusz 6 óra munkával (a meglévő 10-12-höz) s a többi, s a többi. Egy nő csak nyűg, semmi más!

Mert a házi kedvenc nem fog lehúzni, megcsalni ég, undorító alaktalan hegyi trollal, nem fog a nagyanyjára hajtani, sem lelépni az első gondnál. Ezért.

Nem a megfelelő körökben mozogsz, hogy finoman mondjam!

Én ilyet még nem hallottam, hogy valaki azért utasít el valakit, mert inkább a házi kedvencét választja... A pár és a kisállat nem ütik egymást, lehet egyszerre mindkettő. Ha valaki elutasított, az nem az állata miatt volt, biztos lehetsz benne, hanem mert szimplák külsőre és / vagy belsőre nem voltál az esete, ezért nem akart tőled semmit.

Nagyon el vagy tévedve. Egy házi kedvencet nem szerelem helyett választ valaki, senki nem utasít vissza azért egy másik embert, mert otthon vár buksi, ha téged ezzel az indokkal utasítottak el, akkor téged valaki ritka nagy idiótának néz. Egy házi kedvenc rengeteg szereteted ad egy embernek, én pl el sem tudnám képzelni az életem a kutyám nélkül, ennek ellenére van barátom. Ez olyan, mint hogy szereted a párodat, de szereted az anyukádat is. A kettő nem egyforma szeretet, de mindkettő fontos, nem úgy működik, hogy valaki a kettő között választ. Olyan viszont van, hogy egy ember megkapja a neki elegendő szeretetet a barátaitól, a családjától és a kedvencétől, ezért nem szeretne társat, nincs rá szüksége, de akkor sem a kutyáját választotta, ez hülyeség.