Ti hogy oldanátok meg ezt a helyzetet?

A párom szülei pár házzal odébb élnek. Az én szüleim egy másik faluban. Minden vasárnap ugyanaz a probléma áll elő. A párom szülei rendszeresen üzennek, hogy menjünk át enni, ha nem megyünk, akkor hoznak kaját, ha nem kérünk és kukába dobjuk, akkor is, mert ők megsértődnek, ha nem eszünk ott.

Az én szüleim csak héba-hóba hívnak minket enni.

Én sokszor főznék itthon inkább és együtt ennék a párommal, de...

Sajnos ő nagyon igényli, hogy a szüleinél ehessen és mivel majdnem minden vasárnap veszekszünk ezen, így már ott tartunk, hogy ha vasárnap reggel megkérdezem, hogy most is átmegy-e enni, azt hazudja, hogy nem, ma nem, aztán valami okot kitalál, hogy át kell vinnie valami bizbaszt és akkor eszik ott gyorsan. Aztán persze megeszi azt is, amit én főzök itthon, de olyan, hogy vasárnap délben együtt leüljünk enni, olyan nincs, mert ő valamilyen indokkal megy.

Ma az volt, hogy az anyukám reggel felhívott, hogy kimegyünk-e délbe enni, szeretnének meghívni. Kérdeztem a párom, aki egyből rávágta, hogy nem, mert sok a dolga itthon, míg világos van a kertben akar tenni-venni. Így mondtam anyunak, hogy majd délután 4-5 felé megyünk csak ki. Aztán eljött a dél és a párom megint kitalálta, hogy valami okból kifolyólag át kell mennie és most ott eszik. Ha akarok, mehetek én is enni, de ő megy. És ilyenkor fenemód nem érdekli, hogy a kertben nekiállt valaminek.

Na most, mit tennétek? Hagyjam az egészet a fenébe? Tervezzem úgy a vasárnapokat, hogy nélküle? Fogadjam el, hogy ő ott eszik és alakítsam a magam kedvére a vasárnapokat? És ha a szüleim kérdezik, miért mindig nélküle járok ki, akkor hümmögjek, mert nem akarom elmondani, hogy szar a helyzet? Nem tudom, mit tegyek.