Miért olyan nehéz az együttélés? Miként ne legyek idealista és próbáljam meg elfogadni azt, hogy semmi sem tökéletes?

Van barátnőm, elég régóta és meghallgatom, de tény, hogy ezt a nyafogást(mert hidd el, hogy ez az), nem viselném el.

Egy normális nőnek nincs szüksége folytonos támaszkodásra, megerősítésre és annak igazolására, hogy ő a legcsodálatosabb.

Egy normális nő dolgozik, él, szeret, kiegyensúlyozott... és mindezt férfi nélkül is.

Egy ilyen nőhöz be lehet csatlakozni, de egy rinyagéphez nem lehet. Kiszolgáltatott lesz, amitől szánalom keletkezik, aztán jön az érzelmi zsarolás, a féltékenykedés, bűntudatkeltés, kutatgatás, megcsalás, mert szeretethiány és mert nincs elég figyelem, stb.

Ez egy dominó, aminek csak a legelső kockáját kell megtanulni felismerni, mert ha megindult, már nagyon nehéz kiszállni belőle.

Több ilyenben is volt részem és mára nagyon hamar meglátom a jeleit és rajtad látom, a soraidból kiolvasom.

A lényeg, hogy neked kell változnod és nem neki(lehet, hogy neki is, de irreleváns a te problémádnál)

Igen igazad van olyan nincs hogy csak az egyik félben van hiba. Válaszom talán elhamarkodott volt, fél információkból nem lehet biztosat mondani. Egyébként szerintem személyes hosszabb ismerettség nélkül, az összes információ(mindkét fél részéről) nélkül, nem is lehet jó tanácsot adni.

Az eddigiek alapján:

Napi 12 óra munka,

Aztán otthoni teendők,

Nincs ami feltöltsön,

Lelki dolgokon nem vagy túl.

Így nem is csodálkozom hogy ilyen állapotban vagy és úgy érzed magad ahogyan.

Ezt nevezik mókuskeréknek, tekersz, tekersz, aztán kidőlsz(jelen pillanatban), nincs amitől fel tudnál töltődni, nincs ami értelmet adna az életednek.

Voltam ilyen életszakaszban. Dolgoztam ennyit, még többet is, vittem a feleségem helyett a háztartást, kikapcsolódásra nem volt időm, tudom milyen ez.

De felismertem hogy ez nem fenntartható állapot, és léptem egy nagyot! Kiléptem a "komfortzónámból" ha lehet azt még annak nevezni. Átéltem még ezután, ennél is rosszabb 2 évet. De mindent beleadtam, éreztem hogy most én formálom az életemet, a sorsomat.

Nagyon sok minden megváltozott mára. Most végre élek! Elveszítettem számomra fontos dolgokat, embereket, de lettek helyettük újak. Van amit sajnálok, de úgy érzem lemondások árán nincs nyereség. Összegezve ma százszor boldogabb vagyok mint annak idején, és ezért már megérte.

Akkor viszont bocs, de nektek nem kéne együtt lenni.

Nem tudtok kommunikálni.

Ne tekintsd evidenciának a kommunikációt, de még csak ne is gondold, hogy bármelyikőtök hibásabb a másiknál.

Egyszerűen nem illetek össze.

Hány ilyenem volt nekem is, hogy dugtunk mint a tengeri vidrák a naplementében, de azon túl egyszerűen semmi nem működött?

Ez van, el kell ismerni, hogy valahol megrekedt a kapcsolatotok.

Engem is sok nő szidott ugyanezért, aztán megtaláltam azt, akivel szuperül megvagyunk és jó a kommunikáció is.

Az, hogy elfelejt egy évfordulót, azért nem lehet casus belli, de a rád förmedés a találkozó miatt vagy az, hogy nem lehet vele megbeszélni semmit, az vállalhatatlanná teszi.

No nem közvetlenül ezek, hanem a hosszútávú hatásai miatt.

A te döntésed lesz, hogy megbékélsz-e ezzel vagy lelépsz, de arra ne számíts, hogy megváltozik, mert ilyet nem kérhetsz senkitől sem.

Tőlem se kérjék és én sem kérem senkitől. Válassz másikat vagy fogadd el, ennyi a lehetőséged.

Szia!

Én teljesen megértem, amit érzel, hasonló cipőben járok, csak itt én vagyok a srác. Itt egy példa, hogy én milyen kapcsolatra vágynék, amivel úgy gondolom, hogy 150%-ig boldog és elégedett tudnék lenni most:

van egy barátnőm, akivel hetente / kéthetente találkozom, akkor szórakozunk, moziba, színházba, étterembe járunk és persze hancúrozunk. Élvezzük az életet. Nem vesszük borzasztóan komolyan az életet, de nyilván nem jöhet szóba harmadik fél, szórakozunk, a miénk a világ. Közben mindketten alakítjuk a karrierjeinket (ezért is írtam, hogy hetente VAGY kéthetente találkozunk) és kész. Siker a karrierben és siker a magánéletben... aztán ha úgy érezzük, talán fordulhat komolyabbra, de semmiképp sem bánkódunk, ha nem úgy jönne össze, hiszen kölcsönösen kiélveztük azt a néhány hónapot / évet. Ha nem működne, akkor is ott lenne a lehetőség egy váltásra, új kapcsolat, új emberek, új környezet... ;)

24f