Mennyire lesz nehéz alkalmazkodni egymáshoz ebben az esetben?

Ne haragudjatok, ha egy kicsit hosszú lesz, mindenesetre remélem, hogy lesz aki elolvassa és segíteni is tud nekem.

A barátom tavaly végzett és pár hónapja elhelyezkedett rendőrként. Bár én nem jártam egyetemre, mert nem volt rá lehetőségem (ezt a részét inkább hagyjuk is), ezért én ehelyett szereztem OKJ-n egy szakmát és el tudtam vele helyezkedni. Most vagyunk együtt 3 éve és ebből 1,5 éve élünk együtt.

A múlt héten költöztünk egy másik albérletbe, szóval az új környezethez is hozzá kell szoknom, illetve terhes is vagyok és néha kicsit ingerlékenyebb vagyok. Barátom is sokszor feszült és ő maga mondta, hogy nagyon nehéz összeegyeztetni a dolgokat, mert az esetek túlnyomó többségében veszekszünk minden apró dolgon, aminek semmi értelme. Iszonyat röhejes dolgokon tudunk kiakadni.

Igazándiból sok teher zúdult rá az elmúlt időszakban és ez eléggé idegessé teszi, mindezek ellenére nem szeretné, ha egyfolytában veszekednénk (amiket a legtöbbször én generálok). A múlthéten úgy jön haza egyik nap, hogy semmi kedve nincsen semmihez, mert teljesen kiszívta minden az energiáját. Ilyenkor megkérem, hogy beszéljen arról, ami ennyire lefárasztotta, mert egyrészt oldja a feszültséget, másrészt sokszor magától is elkezdi, de akkor azt vettem észre, hogy tényleg nincs kedve semmihez. Így hagytam, majd egy kis idő elteltével, amikor elkezdett zavarni, hogy nem szólunk egymáshoz, próbáltam beszélgetést kezdeményezni, hogy meséljen, de nem szerette volna elmondani. Ilyen még sosem volt, máskor ilyen esetben kérés nélkül elmondja, hogy mi bántja vagy mi a problémája, ezért is volt szokatlan ez a dolog.

Másrészről amióta terhes vagyok, egyfolytában mindenben segíteni akar, ami már-már zavaró. Alapjáraton ezzel nem lenne gond, de olyan alapvető dolgokban is segít, amikre tényleg nincs szükség (lásd: kinyitja nekem az ajtót, ha felállok, akkor segít benne stb).

Volt már olyan, hogy konkrétan felidegesítettem magam ezen és emiatt is elkezdtem vele veszekedni. Nem vagyok magamra ilyenkor büszke és tudom, hogy ez így hülyeség, amikor normálisan is beszélhetnénk róla, de nem mindig tudom sajnos megállni.

Valamint tegnap éjjel sürgősen be kellett mennie a munkahelyére, amikor hazaért megint teljesen kivolt és bár erről már elkezdett nekem beszélni, mégis valahogy mind a kettőnknek rossz, hogy hol én vagyok ideges, hol pedig ő. Amikor megbeszéltük ezt a dolgot, annyjban maradtunk, hogy majd megoldjuk valahogy, de sosem történik semmi előrehaladás.