Együttélésnél hogyan érdemes beszerezni a közös bútorokat, tárgyakat? Ti gondoltok a későbbi esetleges szakításra?

12:

Nem mindegy hogy házasságról, gyerekekről, minimum 4-5 éves kapcsolatról van szó már, vagy pedig még egy kibontakozó kapcsolatról házasság, gyerekek és saját ingatlan nélkül.

Rengetegen vannak akik mielőtt belevágnának az előbbiekbe, tartanak egy kis "tesztet", hogy mégis milyen lenne a msikkal élni, mert nagyon szeretnék kipróbálni. És ha az együttélés párkapcsolaton belül jól működik, akkor jöhet majd a többi. Szerintem most erről van szó, nem közös, saját tulajdonú házról vagy házasságról.

14:

Jó, de mindezt most szívvel és nem aggyal mondod.

A valóságban a házasságok 50%-a felbomlik 10 éven belül. És akkor még nem beszéltünk a 10 éven túl felbomló házasságokról, a szar házasságokról vagy arról hogy a nem házasságban lévő kapcsolatok hány százaléka bomlik fel X éven belül.

Lehet úgy is gondolkodni mint te, vagy lehet "illúziórombolóan" is, magunk körül körülnézve a valóságban.

És félre ne érts, egyikkel sincs semmi gond, csak eltérő a világlátás.

Mi külön vettük a berendezési tárgyakat - az ágyunkat ő, a porszívót én, a mikrót ő, a mosógépet én... stb. Így viszonylag könnyű lenne osztozkodni, ha arra kerülne a sor, bár azért, ha belegondolsz, akkor ez elvi kérdés.

Mármint, ha én nyilván kifizetem a drága mosógépet, akkor abban a hónapban az ő pénzéből élünk fel többet. Ha ő vesz valamit, akkor az én pénzem megy el jobban a mindennapokra. Ezen az elven lehetne mondani azt is, hogy felesbe ment minden.

Mondjuk, ha tényleg felesbe menne, én akkor sem aggódnék. Akkor is annyi a lényeg, hogy következetesnek kell lenni (vagy menjen minden szó szerint 50-50-ben, vagy írni kell az arányokat), és akkor az elpakolt számlák alapján később ki lehet vásárolni egymást, ha úgy alakul.

Persze, a dolog ott kezdődik, hogy kell egy korrekt partner. Én ismerem annyira a páromat, hogyha szakítanánk, akkor is meg tudnánk beszélni, hogy mi legyen a közös dolgokkal. Enélkül én bele se vágtam volna.

Mi bútorozottba költöztünk, de kellett még egy-két dolog.

Kicsit féltünk, hogy mi van ha nem működik, mert akkor ő fizet többet, de nekem volt mindenféle használati tárgyam amit hoztam, plusz ágy nekünk is saját. Viszont a régit hoztuk el otthonról, találtunk kidobott komódot... stb

Fapados megoldás, de olcsóbb volt :DDD

Ha 100-200 ezret nem mertek bevállalni, nem bíztok a kapcsolatban, még ne vegyetek közös bútort.

Mert tökéletesen elosztani nem lehet szakítás után.

Ha majd bíztok a dologban, akkor lehet fele-fele vagy ezt veszi az egyik azt a másik

Ez függ majd a szakítás fajtájától. Lehet előre gondolkodni de ha megcsalás lesz akkor max ruhákat mert a másik kitesz mint egy macskát... Számlákkal (névre szólóval) kéne tudni bizonyítani, stb.

A sértődöttségtől is függ hogy tudtok-e egyezkedni stb vagy örülsz ha nem kell visszamenni abba a lakásba, elvinni bármit.

Kedves Utolsó! Szerintem ez is emberfüggő. Az én előző kapcsolatomra mindent mondhatok, csak azt nem, hogy szépen lett vége. Volt anyázás, meg ruha kihajigálás az ajtón. Még az elcuccolás kivitelezése is igen nehezen ment.

Ennek ellenére értelmes emberek módjára megtudtuk beszélni néhány héttel később, hogy márpedig jogosan illetnek meg bizonyos cuccok, mert nem csak a ruháimat vettem abba a lakásba. Ő csalt meg, én költöztem, még is félretettük ezt két órára és megbeszéltük mit hogyan osztunk.

Normális embereknél lehet ezt normálisan is.

Szerintem pont az a fura, ha számon kell tartani, hogy enyém, tiéd. A mi lakásunkban nincs olyan, hogy enyém, vagy tiéd. Minden közös és majd ha a végén véletlen szakításra kerül a sor, akkor megbeszéljük hogyan tovább.