Szerintetek normális az élettársam hozzáállása a közös pénzügyeinkhez?

Szia!

Megpróbáltál vele leülni beszélni róla, hogy neked ez a célod (kocsi, jogsi) és ehhez pénzt kell félreraknod, többet. Megértetni vele, hogy a boltban is vállaljátok a 50-50-t? (egyszer te fizetsz, egyszer ő)

ha igen, elzárkózott kategorikusan? Mivel érvel?

Kidobnam.

Tobbet keres es veled fizettet a boltban? Rohelyes!

Olcsobban jonne ki, ha egyedul laknal? Akkor lakj egyedul.

Önértékelési gondod van. Ilyen emberrel miért bünteted magad?

"Ha esetleg vesz valamit, akkor minden nap emlegeti, hogy mikor birom neki atutalni ra a penzt"

Szerinted ha majd pelenkát,bármit kell majd venni ahhoz, hogy viszonyul?

Mosogatni szokott vagy az is a te dolgod?

Férfi ként ha belefér akkor én fizetek hiszen a tenyeremen hordom a nőt.

Hèt hónap után lehet korai az együttèlès- igaz, ehhez semmi közünk ès nem is a kèrdès tèmája.

Picit hasonló a helyzetünk: a párom kb 400 ezret keres, èn pedig közalkalmazott vagyok.

(èrtsd:alig100)

Èn is nagyobb beruházásra gyűjtök.kb spórolnom kène mèg 500 ftot, egy olyan összegből, amiből nem nagyon lehet.

Mi boltban az első által említett egyszer èn, egyszer ő dolgot csináljuk, devnem 50-50%-ban oszlik meg, picivel többször fizet ő.

Viszont, ha valamelyikünknek extra kívánsága van ( nekem piperecucc vagy neki minősègi bor, a külön hobbinkhoz köthető kiadások stb) akkor azt fizetjük magunknak.

Ő tisztában van azzal, hogy mire kell most a pènz, ezt figyelembe veszi. Konkrètan nem beszèltük meg, csak tisztában vagyunk a pènzügyi helyzetünkkel ès adta magát a dolog.

Mivel amennyire tőlem telik,beszállok a költsègekbe egyikünk sem èrzi lehúzásnak.- ès ez így van jól.

Együtt tervezzük az èletünket, azt szeretnènk, ha a másik jól boldogulna- emiatt pl. felajánlotta, hogy ad bele pènzt, hogy hamarabb sikerüljön a dolog, de ezt pl visszautasítottam.

Mi mèg nem èlünk együtt.

Szóval, ha neked ez ennyire nehèz ès nem veszi a "jeleket", lehet, hogy őszintèn le kellene ülnötök megbeszèlni ezt, mert hosszú távon nincs èrtelme.

Igen, egyenlőek a terhek egy kapcsolatban, de,ha a másik segítsègre szorul, ès a párja tudna segíteni neki..akkor ez a mindigminden50% a " fölènyben lèvő" rèszèről önzősèg. A kapcsolatban "mi" vagyunk ès közös èrdekek.

( ha èn lennèk jobb anyagi helyzetben is így látnám)

Ha egy beszélgetést követően nem lesz veled nagyvonalúbb, gálánsabb, ne számíts semmi jóra később sem. Tapasztalat. Nem érdemes családot alapítani egy ilyen férfival, mert sok nehézséget okoz, hogy te kiesel évekre a baba miatt a jól keresők státuszából, - önhibádon kívül - és ha neki ez belső hozzáállás, ez a garasoskodás, sajnos akkor sem lesz veled könyörületes, azokban az években.

Fiatalon el lehet mozizgatni egymással, meg néha egy kirándulás, de családot ilyen emberrel ne alapítsál, ha jót akarsz magadnak!

Az a kérdés, hogy összességében a közös életetek kiadásait megfelezitek-e vagy sem? Amennyiben megfelezitek, akkor egyetlen szó kifogásod sem lehet. Lassan kinövünk azokból az időkből, amikor valakinek azért kell többet beletennie a közösbe, mert többet keres. Ezt az elképzelést nagyon helyesen egyre kevesebben hajlandók magukévá tenni. De miért is kellene, az hogy ő többet keres azért lehet, mert okosabb, ügyesebb, tanultabb, szorgalmasabb, bátrabb stb (a megfelelő rész aláhúzandó). Miért kellene ezért a te spórolásodat finanszíroznia? Nem kell! Természetesen ha ez neked nem jó, bármikor kiszállhatsz a buliból és egyedül lakhatsz tovább, ha már úgyis olcsóbb az neked. Amennyiben viszont mindez nem igaz, és a közös életetek költségéből is neked kell nagyobb részt vállalnod, az már gáz. Nos, az a másik ok, amiért egyedül kell tovább folytatnod.

Persze az is lehet, amit esetleg itt nem írtál le nekünk, hogy valami olyan dolgot biztosít neked (életmód, utazások stb.), amiért cserébe jogosan elvárhatja, hogy te fizess a közértben...