Melyik a jobb, kegyes hazugságba ringatva magad élni, vagy a valóságban szenvedni?

Ha a valóság nem feltétlenül jó vagy szép, akár keserves is, még mindig jobb mint hazugságban élni.

Én a kegyes hazugságot szeretem, de a válaszok alapján egy elég nagy réteg szereti, ha az önérzete miatt kegyes hazugságokban ringathatja magát.

Én a valóságot és az őszinteséget díjazom. De miért kéne szenvedni? Mindig a te döntésed, hogy szenvedsz-e vagy változtatsz ezen.

Ha a valóságban éknék.. akkor kikészülnék.

A kegyes hazugságba ringatva szenvedni... :'D

Sokat dolgoztam azon, hogy az én saját világom ne ilyen végletesen szimpla és leegyszerűsítően végletes legyen. Igyekszem úgy élni, hogy felfedezzek/kidolgozzak ott is lehetőségeket, árnyalatokat és nüanszokat akkor is, ha a világ többi lakója csak fekete-fehérben képes látni, és igen/nem válaszokat képes adni az élete kihívásaira. Azt hiszem, én már nem vagyok bináris.

Az élet önmagában nem jó.