Férfiak! Milyen kiábrándító tulajdonságát/szokását ismertétek meg a barátnőtöknek, amikor összeköltöztetek?

már össze költözés előtt rájöttem a számomra kiábrándító/undorító (személyiségileg) dolgaira persze csak idővel jöttem rám hogy ezek főleg az önbizalom hiány mások elismerésére vágyó és az ebből fakadó befolyásolhatóságában csinálta

mikor szerelmes lettem belé ami nagyon ritka nálam akkor törekedtem arra hogy jobb legyek minden téren és idővel arra is hogy ő is jobb legyen idővel megoldottak ezek a gondok persze sok fejfájást tudott okozni de végül megkapta azt az elismerést önbizalmat amire vágyott (itt most meg lehet kövezni meg lepontozni hogy olyanra faragtam ami nekem jó meg akit szeretünk azt fogadjunk el úgy ahogy, elfogadtam ugy ahogy van azonban nem akartam hogy mellettem is ilyen legyen... én is sokat változtam azért hogy mellettem legyen a legboldogabb és amint rám néz elolvadjon tőlem szóval igy fer szerintem!)

ezen kívül ami volt szeretek benne mindent igaz még nem élünk együtt de van olyan alkalom hogy 6-8 napig együtt lakunk szóval látjuk egymás szokásait

Rájött a reflux és gyomorideg miatt folyton büfizek vagy pukizok ha nincs a közelemben. Sikerült mostanában mindig ilyenkor rámnyitnia.

Rájött néha az ágyban eszem tálcáról.

Betétet kellett vennie.

Szerintem ennyi.

Mi a párommal mindketten szeretjük a rendet, de általában hulla fáradtak vagyunk, így a héten egyszer csinálok nagytakarítást (porszívó,felmosás,portalanítás,szekrényrendezés,vízkőtelenítés stb), amúgy a hét többi napjában, örülünk, ha van egy kis szabadidőnk és az egész szoba egy csatatér, persze a nappaliban és a konyhában rendet tartunk.

Még sosem szólt, hogy takarítsak ki magam után, vagy szedjem össze a szét szórt ruhákat, ha van időm, tudja, hogy megcsinálom és rendet rakok az ő cuccai között is.

Néha napján ő is megemeli a porszívót, szóval nem annyira lusta, mint a tipikus pasik.

Emellett, böfög, pukizik, ezeket én nem szoktam előtte, de többször is mondta, hogy nem zavarná, mivel otthon vagyunk.

A fürdőbe is bemászkálunk egymáshoz ha épp akkor jön rá valakire "valami" szerint egy igazi kapcsolatban nem csinálnak az emberek ebből presztízs kérdést.

A szánalmas kettős mércéje. Nekem mindig felrója, amit nem csinálok meg, de amikor ugyanígy ő nem csinálja meg, az számára természetes, megmagyarázza.

Lusta elindulni zuhanyozni, direkt nem megyek, hogy mehessen, aztán mikor felpattanok, hogy jó, nem várok tovább, akkor meg van sértődve, hogy pont most akart menni. Amikor hazamegy hétvégére, takarítanom kell, magamra főzök, nyilván én mosogatom el, és mire visszaér, mindennek kész kell lennie. De érdekes módon mikor én megyek haza, akkor a felét nem csinálja meg annak, amit tőlem elvár. Egy ilyen alkalommal rokonaim hoztak fel kocsival, és úgy kellett bejönniük a lakásba, hogy a sült májszag terjengett, ami nem volt borzasztó, de azért inkább hasonlított valami munkásotthonra, mint rendes lakásra, mert nem csinálta meg időben, és nem mosogatott el.

És elfogadtam volna mindezt. De az, hogy mindezek mellett folyamatosan engem csesztessen, és ötvenezerszer elmagyarázom neki, és nem képes felfogni, ez az, ami nem fogadható el. Szakítottunk, de nem csak emiatt.