Élettársak vagyunk, de nem szólhatok bele a dolgaiba! Normális ez így?

Az normális, hogy nem szólhatsz bele a kapcsolattartásba. Vagy elfogadod, hogy van egy gyereke, vagy lehet menni.

Az pedig kettőtök megállapodása kell legyen, hogy az anyagiak hogy oszlanak meg, külön vagy közös a kassza. Itt is érvényes, hogy ha nagyon mások az elképzelések és nincs közös nevező, akkor szeded a motyódat.

"Vagy elfogadod, hogy van egy gyereke, vagy lehet menni."

Ha az övé a lakás, akkor némi köze van hozzá.

Talán ezeket a dolgokat meg kellett volna beszélni az összeköltözés előtt, és csak akkor összebútorozni, ha megvan az egyetértés.

Most is megpróbálhattok megegyezni, de ha nincs közös nevező, nem marad más, mint felszámolni a kapcsolatot.

#3:

Nincs köze. Elfogadja, hogy van egy gyereke, és joguk van minél több minőségi időt együtt tölteni. Vagy: kiteszi, ha övé a lakás. Nem ő megy. Más különbség nincs.

Teszem azt, az anyát baleset éri, és elhuny. Akkor a gyerek megy a zaciba, mert apuci új élettársának útban lenne?

Nő vagy vagy Férfi? Igazából lényegtelen, csak, hogy így bele éljem magam a helyzetbe.

Ha szó szerint ezt mondta "semmi közöd a dolgaimhoz" akkor ott nagy gondok vannak, ugyanis egy pár vagytok, ketten kell megoldanotok a problémákat.

A kislányával persze had töltsön minél több időt, abba nem szólnék bele, persze nem ismerem a teljes sztorit, így sokféle helyzetet el tudok képzelni (pl ha vele több időt tölt mint veled, az azért már nem jó).

A pénzügy meg megint csak más, sok háztartásban nincs közös kassza így nem megy a vita, hogy kinek mennyi pénze van benne stb.. de ez is egy ilyen kényes téma, amit jó ha megbeszéltek és tartjátok is magatokat hozzá.

A kérdésedre a válaszom, hogy nem, nem normális, de azért nem tűnik annyira szörnyű helyzetnek, csak üljetek le és beszéljétek meg.