Szerintetek van remény arra, hogy valaha feleség és anya leszek?

1, Simán találhatsz olyan férfit, aki akar gyereket. Lassan több férfi ismerősöm akar, mint női. Szimplán ne rakd az egekbe az elvárásaid.

2, Miért ne kéne egy 27 éves nő a férfiaknak? Ha jól tartod magad, konkrétan körülugrálnak.

A társkereső oldalak dugig vannak szingli negyvenes pasikkal, mert addig szórakoztak, amíg teljesen egyedül maradtak, család, gyerek nélkül.

Nem mellesleg pánikszerűen gyereket akarnak.

Ezzel inkább azt akarom mondani, hogy nem kéne erőltetned 27 évesen ezt a gyerektémát, van még időd bőven, és a párod is meg fog érni erre a szerepre, szerintem tök normális hogy másfél éves kapcsolatba még nem kész erre.

Én 29 voltam amikor gyerekem lett, 4 éves kapcsolatból, de ez már régen volt, azóta már nagyon kitolódott a gyerekvállalás időpontja.

Hűűű... Kérdező ne haragudj, de engem nőként is halálra rémít a hozzáállásod. Az egész, amit írtál úgy jön le számomra, hogy te valakit keresel, aki apa-alapanyag lesz. Értem én, nem mindegy, ki az, DE elsősorban apának kell tudnia elképzelnie magát, és neked is őt. Nekem ez kissé olyan, mintha eltévesztetted volna a sorrendet. Először kell egy pár, akivel boldoggá teszitek egymást, jó csapat vagytok, mindent megbeszéltek, megosztotok egymással. Ezután kezdenék el családon gondolkodni, nem pedig ahhoz keresnék VALAKIT, aki megfelel. Persze, olyannal nyilván ne jöjj össze, aki egyértelműen nem akar gyereket, se házasságot, ha neked ezek fontosak a jövőben. De így kipörögni, mert fogalma sincs, akar-e gyereket x év múlva... Kicsit túlzás. Másfél éve vagytok együtt az ég szerelmére. Együtt éltek már egyáltalán? Sose értem azokat az embereket, akik rövid időn belül akarnak összehozni mindent. Persze, van, hogy jól sül el az olyasmi, nem is tagadom, de miért lenne űrlény az, aki másfél év alatt, ami alatt lehet nem is voltak nyaraláson kívül hosszabb ideig közös háztartásban, nem akar házasságról, meg gyerekről hallani 2-3 éven belül?

Mi is akkor kezdtük el komolyabban megismerni egymást párommal, mikor összeköltöztünk. Hála a jó égnek minden probléma nélkül zajlott, kiderült, hogy jobb csapat vagyunk így együtt, mint ahogy azt akárcsak elképzelni tudtuk volna. De ehhez ezt meg kellett tapasztalnunk. Most már tervezzük az esküvőt, nézegetjük az eladó ingatlanokat...stb.

Ahhoz, hogy valaki eljusson veled arra a szintre, hogy feleségül akarjon venni, és gyereket akarjon tőled ahhoz előbb a kapcsolatot építsd fel vele. Vagy keress egy borzasztóan naiv, elkeseredett idiótát, aki simán beleugrik ilyesmibe, mindenféle stabil alap nélkül. Vannak páran minden korosztályban.

A korral kapcsolatban pedig: 29 vagyok, bár tény, hogy nem nézek ki annyinak, és érezni sem érzem magam ennyi idősnek, de ha valami oknál fogva párommal mégiscsak szétmennénk, nem pánikolnék. Ha alakul valakivel komolyabban, és lesz házasság, gyerek, etc, akkor az tök jó, ha nem, az is. Bőven vannak céljaim, amiket el akarok élni, és élmények, amiket át szeretnék élni ezen kívül is. Bőven nem vagyok ennyivel letudható, kielégíthető. Picit legyen széleskörűbb boldogságforrásod, mint egy nagy csinnadrattát rendezni esküvő címén, ami szervezéssel együtt max 1 évig tart, illetve szülni meg nevelni x gyereket. Ezek sem rosszal, mint mondtam, de nem ilyen szűk piciny világunk.

15#:

Első hozzászóló voltam.

Dehogy szórakoznak...

Felneveltem két gyermeket, 23 és 21 évesek.

És nem, nem tehetek róla, hogy az ex külföldre távozott ismeretlen helyre, hátrahagyva a családját.

Mondanám, hogy én pedig nem anyát keresek, de gondolom egyértelmű, mivel már nagyok. (kirepültek, önellátóak)

Bizony, ahogy előttem is írták, én is fitt vagyok, és nagyon szeretném újra átélni az apaság örömeit.

Kérdező, megértelek.

Nálunk a rokonságban is, alapvetően nem volt tisztességtelen az unokahúgom fiúja. Csak éppen (egy évvel idősebb a csajnál), 20 éves volt a csaj, amikor járni kezdtek, és 31 volt, amikor elköteleződött mellette (azaz összeköltöztek egy közös otthonba). Utána 36 volt a csaj, mire rászánták magukat a gyerekre. Persze nem jött össze rögtön, hát elkezdtek fűhöz-fához kapkodni, hormonozás, stb, végül ikerszülés 38 évesen, kössssz.

Szóval nem azért, de tizen évet elbaxni a közös életükből (a szó szoros értelmében)... Persze ettől még tisztességes, normális hapsika. Csak a nőnek baromira nem volt így mindegy.

Az a baj, hogy nemigen tudsz mit csinálni. Barátod is mondhatja 4-5 év után, hogy házasságot és gyereket szeretne, de azt is mondhatja, hogy ennyi volt, viszlát.