Elszúrtam? Van még esélyem?

Párom családjával hidegebb,passzívabb vagyok. Sok idő után sajnos csak most gondoltam bele mélyen: passzív voltam nagyon sok éven át. A házasság témán évek óta sírva nevettem amikor Bea házasodott Bélával és szóbajött nevettem. Párom anyjának azt mondtam "jobb egy klassz élettársi kapcsolat mint egy boldogtalan iszonyú házasság DE kimondom ha úgy döntünk majd mi is házasodunk a fiaddal 1x". Rettentően szégyellem magam, nagyon sok év telt el, élettársak még 2 éve sem vagyunk. A kapcsolatunk azóta komolyabb mióta együtt élünk, előtte egy röhögős komolytalan kislány voltam. Szégyellem magam de emiatt csak onnantól tudom számítani. Az előtte lévő években nem tudom miért viselkedtem így. Szóval telt múlt az idő és megérett bennem hogy de..szeretnék Majd feleség lenni+anya.. Erről beszéltem a párommal aki végre komolyan tudott venni és örült hogy nem bagatellizálom el..Azt mondta ő is szeretné. Nagyon jól esett. De hogy hozzam ezt helyre? Kétszer jött szóba a gyerek téma a párom anyja előtt: egyik alkalommal egy állás kapcsán azt mondta,hogy figyi Kíra most muszáj hazudni a hr-esnek ebben a gáz világban mert rákérdezhet..De Ti életetek ha szeretnétek úgyis lesz gyereketek. A másik alkalommal csak egy téma kapcsán mondta random: ha úgy döntötök gyereket vállaltok. -Na szóval az anyja is látja hogy a fia komolyan gondolja velem. De én régen egy komolytan csitri módjára viseltem ég a pofám. Nők tanácsait és férfiakét is szívesen fogadom vagy anyósok tanácsát.

:)