Érdemes még ebben a helyzetben várni?

A párommal egyidősök vagyunk, mindketten 25 évesek, és 6 éve, hogy együtt vagyunk.

Róla tudni kell, hogy lassan hozza meg ezeket a nagyobb lépéseket. Konkrétan már a kapcsolatunk is lassan indult el, mert ő szeret mindenben nagyon alaposan és megfontoltan dönteni. Szóval az "udvarlási idő is" mire megkérdezte, hogy lennék-e a barátnője, hosszúra nyúlt, kb 6 hónapig jártunk ki együtt, sétálni, randizni stb. Róla tudni kell, hogy előttem volt 1 komolyabb kapcsolata is, 3 éves, de a csaj megcsalta, így aztán nehezen bízott már meg nőkben. Az összeköltözés is 3 év után történt meg, 2 éve élünk együtt. Mindig is mondta, meg most is mondja, hogy ő 100%-ig biztos benne, hogy én vagyok neki az igazi és már az elején tudta, hogy én leszek a felesége stb. Úgy 2 éve kezdte el kérdezgetni, hogy én mikor szeretném ha házasodnánk mert ő lassan igen, mondtam, hogy amikor ő úgy érzi, és biztos benne.

Azóta együtt éltünk 2 évet, de nem történt semmi, pedig jól össze tudunk dolgozni, szeretünk nagyon együtt élni, együtt kitapasztalni az életet. Én már 1 éve érzem azt, hogy szeretnék lassan házas lenni, házasság után nem szeretnék egyből szülni, hanem élvezzük ki, hogy ketten vagyunk még a házasságban. Utána nyilván gyerekeket. Tudom, hogy a szülés az kitolódott már 30 fölé de nem szeretnék idős anyuka lenni. Ezt ő tudja jól, mert beszéltünk róla, hogy én 30-max 32 éves koromig szeretnék 2 gyermeket, akkor még ezzel ő is egyet értett, de most amikor erről beszélgettünk akkor azt mondta, hogy ráérek 30 fölött szülni, meg majd össze házasodunk pár év múlva. Én meg úgy érzem, hogy ez alatt az elmúlt 2 év alatt elkényelmesedett, mert ugye főzök, mosok, takarítok mint egy feleség. Nem azt mondom, mert ő is főz, elmosogat, szemetet leviszi, bevásárol, porszívózik, segít mindenben szivesen, és tudom, hogy az együttélés ezzel jár, csak ez zavar, hogy őt nem érdekli, hogy én szeretnék már egy másik szintre lépni. Azzal érvel, hogy szeretne még több pénzt gyűjteni, hogy tudjunk közös lakást venni. Olyan árak vannak nálunk, hogy 2 élet se lenne elég, hogy kigyűjtsünk egy 2-3 szobás lakás árát, főleg 2 autó, albérlet mellett. Mondtam neki hogy de nem a pénz a lényeg, és nem kell egyből házasodni, ráér 2 év múlva is. Azt látom rajta hogy neki ez így kényelmes, és ez bánt, hogy hiába próbálom elmondani neki amit én is szeretnék, mert elmegy a füle mellett. Félek hogy itt megrekedünk ezen a szinten, aztán 30 évesen is várom a gyűrűt. Szeretem, tényleg csak vele tudnám elképzelni hogy családom legyen..de szeretnék azért haladni is mostmár, szintet lépni, házas lenni, anyuka lenni, szépen sorjában. Én már 23-24 évesen is férjhez mentem volna de engedtem a dologból mert tudom, hogy ő megfontoltan dönt mindig es idő kell neki egy új szinthez, de ez sem oké hogy ő nem enged az övéből, és nem lehet megegyezni, egy középutat választani.

Mindegy. Nem is tudom milyen választ várok erre a kérdésre, csak jól esett leírni a gondolataimat.