Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Érdemes még ebben a helyzetben várni?
A párommal egyidősök vagyunk, mindketten 25 évesek, és 6 éve, hogy együtt vagyunk.
Róla tudni kell, hogy lassan hozza meg ezeket a nagyobb lépéseket. Konkrétan már a kapcsolatunk is lassan indult el, mert ő szeret mindenben nagyon alaposan és megfontoltan dönteni. Szóval az "udvarlási idő is" mire megkérdezte, hogy lennék-e a barátnője, hosszúra nyúlt, kb 6 hónapig jártunk ki együtt, sétálni, randizni stb. Róla tudni kell, hogy előttem volt 1 komolyabb kapcsolata is, 3 éves, de a csaj megcsalta, így aztán nehezen bízott már meg nőkben. Az összeköltözés is 3 év után történt meg, 2 éve élünk együtt. Mindig is mondta, meg most is mondja, hogy ő 100%-ig biztos benne, hogy én vagyok neki az igazi és már az elején tudta, hogy én leszek a felesége stb. Úgy 2 éve kezdte el kérdezgetni, hogy én mikor szeretném ha házasodnánk mert ő lassan igen, mondtam, hogy amikor ő úgy érzi, és biztos benne.
Azóta együtt éltünk 2 évet, de nem történt semmi, pedig jól össze tudunk dolgozni, szeretünk nagyon együtt élni, együtt kitapasztalni az életet. Én már 1 éve érzem azt, hogy szeretnék lassan házas lenni, házasság után nem szeretnék egyből szülni, hanem élvezzük ki, hogy ketten vagyunk még a házasságban. Utána nyilván gyerekeket. Tudom, hogy a szülés az kitolódott már 30 fölé de nem szeretnék idős anyuka lenni. Ezt ő tudja jól, mert beszéltünk róla, hogy én 30-max 32 éves koromig szeretnék 2 gyermeket, akkor még ezzel ő is egyet értett, de most amikor erről beszélgettünk akkor azt mondta, hogy ráérek 30 fölött szülni, meg majd össze házasodunk pár év múlva. Én meg úgy érzem, hogy ez alatt az elmúlt 2 év alatt elkényelmesedett, mert ugye főzök, mosok, takarítok mint egy feleség. Nem azt mondom, mert ő is főz, elmosogat, szemetet leviszi, bevásárol, porszívózik, segít mindenben szivesen, és tudom, hogy az együttélés ezzel jár, csak ez zavar, hogy őt nem érdekli, hogy én szeretnék már egy másik szintre lépni. Azzal érvel, hogy szeretne még több pénzt gyűjteni, hogy tudjunk közös lakást venni. Olyan árak vannak nálunk, hogy 2 élet se lenne elég, hogy kigyűjtsünk egy 2-3 szobás lakás árát, főleg 2 autó, albérlet mellett. Mondtam neki hogy de nem a pénz a lényeg, és nem kell egyből házasodni, ráér 2 év múlva is. Azt látom rajta hogy neki ez így kényelmes, és ez bánt, hogy hiába próbálom elmondani neki amit én is szeretnék, mert elmegy a füle mellett. Félek hogy itt megrekedünk ezen a szinten, aztán 30 évesen is várom a gyűrűt. Szeretem, tényleg csak vele tudnám elképzelni hogy családom legyen..de szeretnék azért haladni is mostmár, szintet lépni, házas lenni, anyuka lenni, szépen sorjában. Én már 23-24 évesen is férjhez mentem volna de engedtem a dologból mert tudom, hogy ő megfontoltan dönt mindig es idő kell neki egy új szinthez, de ez sem oké hogy ő nem enged az övéből, és nem lehet megegyezni, egy középutat választani.
Mindegy. Nem is tudom milyen választ várok erre a kérdésre, csak jól esett leírni a gondolataimat.
válasza:18as vagyok. Már sokszor leültem vele megbeszélni hogy bennem mi okoz kételyt vele kapcsolatban Változni nem változott semmi.
A saját ház esetén is úgy csinál mintha bele tudna adni érdemben. Ő elintézi annyival h hitel úgy is kell..és azt nem érti meg h oké h kell de nem mindegy mennyi és h utána miből élünk.
Sokat betegeskedik, oké erről nem tehet, de ez is közre játszik sokmindenben.
Igazán nem takarékos mivel nagyon sok segítséget kapunk akármiben, a haz amiben lakunk a családomé, teljesen új. Semmit nem fizetünk érte pl még rezsit se.
Ilyen körülmények között se halad a félretevéssel
válasza: válasza:#21! Ne húzd tovább az idejét! Valamint köszönjük, hogy ezt ilyen részletesen megosztottad velünk!! Tényleg nagyon köszönöm, más nevében is, ugyanis rávilágítottál arra, milyen az, amikor csak látszólag okés minden, a pasi mégis bizonytalan, aminek mindig oka van.
Kérdező!
"Ezért is mondtam neki és néha mondom most is, hogy ha úgy alakulna hogy már nem velem képzeli el, nem biztos a dologban, akkor legyen őszinte és mondja el, mert én nagyon nem szeretném ha egymás idejét rabolnánk"
Ez nagyon cuki, én is elmondtambm ezt már a 4. évben és onnantól minden évben. Mégis vége lett.
Látjuk a #21-es hozzászólásából, hogy vannak dolgok, amiket nagyon kellemetlen lenne elmondani egy nőnek. Mint pl. hogy zavarja, hogy nincs pénze, vagy hogy betegeskedik. Mivel egy férfi is érző lény, így azokat a dolgokat, amik nem klappolnak, sosem fogja a nő szemébe vágni, mert nem akarja megbántani és mert valahol természetesen szereti, azért van vele. DE! Az ilyenből nemigen lesz lánykérés.
Az ember előtérbe helyezi a saját jólétét, minimum tudatalatt, így nem fog szakítani veled, amíg nincs miért (kiért) kilépni. Ez nem gonoszság, sajnos ilyen az emberi természet. Na de bántani sem akar előtte... Ezekből következik az, hogy SOHA nem fogja a szemedbe mondani egyik férfi sem, hogy valójában nem akar elvenni, csak elvan melletted. Ezt érezni/észrevenni kell és lépni a saját érdekedben.
válasza:A helyedben én már rég szakítottam volna.
Az én véleményem az, hogy feleslegesen reménykedsz, és ez a pali nagy eséllyel sose fog feleségül venni, mert nem akar ilyen módon hozzád tartozni, lekötni magát. Egy válás mindig macerásabb, mint összecuccolni és lelépni az aktuális csajától, a következőhöz, majd amikor már talált mást. Mert fog találni. Mert ő csak mellőled várja az igazit, addig is van fix szex, nem neki kell egyedül pucolni a lakást stb.
Ha pedig nem jön jobb, mondjuk majd még 10-15 év múlva, talán , de csak talán, elvenne, mert nem jött más, és már öregnek érzi magát a keresgéléshez.
Ha valaki nem akar elköteleződni, annak mindig oka van. Jellemzően az, hogy nem kell eléggé a másik.
Nagyon nem mindegy , hogy egy embernek milyen a hozzáállása. Persze van olyan is amikor az ember csak a házasságtól irtózik, de ez sokkal ritkább, mint ahány több éves kapcsolatban nincs semmi előrelépés, majd az azt követőben meg alig 1-2 év után eljegyzés, esküvő, a hoppon maradt nő pedig pislog, mint hal a szatyorban, hogy elment a fiatalsága a semmiért. Nagyon sok ilyen van.
Az én férjem alig várta hogy összeházasodjuk, pedig csak 22 éves volt, mikor megtörtént, én 25, és 1,5 éve voltunk akkor együtt. Mindketten nagyon vágytunk rá, és biztosak voltunk az érzéseinkben, és úgy voltunk vele, minden adott. Nem volt mire várni. 36/33 évesen is ugyanígy érezzük:)
És nem azt mondom, hogy ez az általános!!!
DE!!! azért ilyen 4- 6 év és társai már nagyon hosszú idő arra, hogy majd majd majd....és jogosan érzi azt az ember, hogy csak az idejét pazarolja mert az adott kapcsolat nem tart sehová. Marad az - épp aktuális- pasim csajom kapcsolatnál. Aztán a többségnél vége is lesz.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!