Honnan a fenéből lehet tudni, hogy lehet biztos benne az ember, hogy a másik élete végéig a legjobb társ lesz?

Néhány dologban tévedsz, kérdező:

1. Nem megváltoztatni kell őt (akár szándékosan, akár azzal, hogy idomul hozzád akaratlanul), hanem elfogadni olyannak, amilyen. A szeretet ugyanis elsősorban elfogadást jelent.

2. Nem hiszem, hogy ha a kedvedért csinál valamit, az nem őszinte. Szerintem őszintén próbál a kedvedben járni, amit értékelni és viszonozni kellene, nem kételkedni az őszinteségében.

3. Nem hiszem, hogy a közös érdeklődés olyan fontos. Nem az a lényeg, hogy együtt csináljatok valamit, hanem az, hogy érdeklődjetek a másik hobbija iránt. Nyilván kellenek a közös programok, nagyszerű, hogy ő elmegy veled kirándulni, te meg elmész vele egy könyvbemutatóra vagy könyvkiállításra. Vagy ha oda sem szeret járni, akkor csak meghallgatod, milyen könyvet olvas éppen vagy milyet munkát végez. A baj nem az, hogy mást csináltok, hanem az, ha nem érdekel benneteket, mit csinál a másik. Az érdeklődés hiánya valóban baj.

4. A kapcsolatok nem maguktól működnek és nem magától ég a tűz. Ha nem táplálod, először parázs lesz belőle, amit újra lehet éleszteni egy kis erőfeszítéssel, ha nem teszed meg, akkor viszont végleg kialszik, és akkor már nem tudod újra meggyújtani, mert amit meggyújtasz, az már egy másik tűz lesz. Mindkét félnek tennie kell a kapcsolatért. Gondold át, TE mit tettél érte azon kívül, hogy hiányolod a tüzet, kételkedsz az őszinteségében és hiányolod a romantikát. A férfi nem egyszemélyes szórakoztató központ, nem neki kell romantikus programokat gyártani. A kapcsolat elején persze teperjen, de utána kiegyensúlyozottá kell válni a dolognak.

Mikor tálaltad fel úgy a vacsorát, hogy hozzá meggyújtottál egy-két teamécsest? Ehhez nem kell pénz... Mikor vettél szombat estére egy 2 dl-es pezsgőt (nem egy nagy összeg)? Mikor massziroztátok egymás gyertyafénynél?

Nem hiszem, hogy alapvetően elégedetlen liba vagy, csak arról van szó, hogy mástól várod a megoldást, pedig a kezedben van, legalábbis félig.

5. A cég dolog bonyolultabb, de vajon beszéltél-e egyszer is őszintén az érzéseidről, hogy téged bánt, hogy nem vagy tulajdonos? Néma gyereknek anyja sem... Biztosan meg tudtok állapodni ésszerű megoldásban. De: nem gondolatolvasó. Ne várd el tőle, hogy kitalálja, mi bánt téged.

6. Eljegyzés, házasság - nem írtál ugyan bővebben erről, de úgy érzem a soraidból, hogy tul.képpen vágynál erre. Elmondtad neki egyszer is? Beszéltetek erről? NEM a kezét kell megkérned!!! De azok, akik komolyan gondolják a kapcsolatukat, beszélniük kell arról, hogy ki mit vár hosszú távon. Tudnotok kell, hogy a másiknak mik a szándékai, nem vagytok gyerekek. Ha egyikőtök akar házasságot, gyereket, a másik viszont nem, tisztességesebb tisztázni és békével szétválni. 3 év alatt bőven kellett volna olyanról beszélgetni, hogy "majd ha gyerekünk lesz", hány gyereket akartok stb. Sokkal jobb ezt 26 évesen tudni, mint nem beszélni róla és reménykedni, aztán 30 vagy még több évesen egyedül maradni, mert kiderül, hogy te akarsz gyereket, ő meg nem. A papír nem garancia semmire, de igenis nagyon fontos abban az esetben, amikor az egyik fél vágyik rá.

Amikor döntesz a jövőtökről, ezeket mérlegelned kell.

Végül még egy: a boldogság unalmas. Nem okoz érzelmi hullámhegyeket és hullámvölgyeket, mint egy reménytelen szerelem vagy mint egy rossz kapcsolat, ahol egyszer imádjátok egymást, egyszer meg meg tudnád fojtani egy kanál vízben. Ne tévesszen meg, hogy a filmek a boldogság csillogó és fényes. Az nem a valóság. A válóság szürkébb, unalmasabb, de százszor többet ér, mint a mese.