Elkeserítő a helyzet?

Semmi rossz nem fog történni, ha 30 után szülsz stabil kapcsolatba, kettőtök közös akaratából.

Viszont 28 évesen egy felkészületlen pasival simán rámehet a kapcsolat is akár, avgy együtt maradtok és valakinek sz.r.

Aztán 30-as éveid elején próbálhatsz találni egy másik pasit, aki felvállal gyerekestül, és még szülhetsz neki is, ha szeretne sajátot. Mérlegelj!

Jó-jó, amúgy megértelek. Én is kb. ugyanennyi vagyok, 27. És igen, amikor sorban szülnek a hasonló korú barátnőim, rám is rám tör. Csakhogy én még most kezdek doktorizni majd, és addig én magam sem akarnék babát. Szóval nekem már ez biztos 30 fölé csúszik, aminek nem feltétlen örülök, de ez van. Páromnak is még kb. ennyi idő, mire készen áll a kicsire. Azt pedig már mondta, hogy ő akkor házasodna csak, mielőtt jön a baba. (Mármint mielőtt elkezdünk próbálkozni, félreértés ne essék, nem a szülőszoba kapujában tervezi a dolgot. :)

Szóval én tudomásul vettem, hogy nekem ez 30 után lesz, mert így alkault, mert "csak" 25 évesen találtam meg ezt a férfit, és nem 20 évesen, és mert elhúzódtak a tanulmányaim sajnos.

De ez van.

Szeretjük egymást, minden tökéletes.

Valóban, azthiszem, neke dis a terv hiányzik, hogy ne csak máról holnapra éljetek egymás mellett, hanem tudd, hogy merre tartotok. Ezt viszont "jogod" lenne tudni...

ugyan megoldási javaslatom nincsen,de megértelek,ugyanez volt velünk...Így utólag visszagondolva kár lett volna a kapcsolatunkért,és én pl. iszonyú hülyén viselkedtem..

Igen,nekem sem az kellett volna,h holnap házasodjunk,csak lássam,h ő is ezt akarja-e,és ugyanez volt a szitu,mint nálatok,ő velem akarja leélni az életét,de jó úgy minden,ahogy van..Rengeteget veszekedtünk emiatt,mert én teljesen rákattantam a témára...Aztán egy hatalmas veszekedés után beláttam,h csak tönkreteszem a kapcsolatunkat ezzel,holott én nem esküvőt meg gyereket akarok valakitől...Hanem Ő a lényeg az egészben..

A sors fintora,hogy ezután teherbe estem(csak úgy "pukk",hogy egyszer nem védekeztünk:D),és természetesen nem volt kérdés számunkra,hogy megtartsuk a kicsit...

Nálam is volt nyomás,különösen a szülők részéről,h azért már valami kellene,stbstb..Ne engedj ennek,tudom,h baromi nehéz,de nekünk majdnem ráment a kapcsolatunk,ami sokkal rosszabb lett volna annál,h 2-3 évvel később kéri meg a kezem pl.

mondogasd neki néhanapjàn, célozgass, de a lényeg, hogy mindemellett tedd boldoggà!! Gondolom ismered annyira hogy megadd neki, amit szeret:) Nàlunk is igy alakult, bàr én nem mondogattam komolyan pàromnak, csak poénkodtam, de eljegyzett, alakuloan a hàzassàgi engedély, és a probàlkozàsrol annyit, hogy nàlunk becsusszant a törpe, nem terveztük, sokat gondolkoztunk rajta, de pàrom mindenképp meg akarta tartani:) én nehezebb eset voltam, 23 évesen talàn még korai, de szerelemgyerek, marad mindenképp:)

A lényeg, hogy ne stresszelj rà, ha elérkezettnek làtja majd az idöt, ugyis lépni fog, ha megadod neki, amit kell:) Ha pedig nem hàzasodos, gyerekes tipus...akkor neked kell tudnod, mit szeretnél! Sok szerencsét!!