Elkeserítő a helyzet?

A hely nem biztos, hogy a legjobb, de végül is eljegyzésre is vonatkozik.

2,5 éve vagyunk együtt, másfél éve együtt lakunk, kettesben. Én 28L, ő 29F. Nem tagadom, én már el tudnám képzelni, hogy legyen gyerekünk, összeházasodjunk, ő teljesen ki van ettől. Nem él nagy lábon, nem bulizik, nincs is rá igénye, haverokkal heti egy találka, teljesen érett, gondoskodó. Voltak problémái velem, ezeken változtattam, meg is jegyezte. Első indoka mindig az, hogy engedhetünk meg magunknak egy gyereket, egy eljegyzést, amikor vázolom neki, hogy az, hogy próbálkozunk, nem azt jelenti, hogy pukk, ott a baba, akkor felhozza azt, hogy ő még nem érett erre. Eljegyzés ugyanez, mondtam neki, nem érdekel a gyűrű ára, az se, ha nincs, csak maga a gesztus. Pedig mindezek ellenére elmondása szerint velem akar élni élete végéig. Nem akarom azt kérdezni, hogy vehetném rá mindezekre, mert szeretném, ha magától szeretné, de ha van tapasztalatotok, szívesen olvasnám.